Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

I. Sándor Ildikó: Tüzelőberendezések változása a Börzsöny vidékén

hogy náluk volt. Vámosmikolán, Nagybörzsönyben, Ipolytölgyesen néhány házban máig is megvan. A tüszelen való főzés legegyszerűbb módja az volt, mikor parázzsal körülrakták a cserépfazekat, vagy fölé helyezték a háromlábú cseréplábast, serpenyőt. Másik mód: két követ állítanak a tüszelre, arra helyezik az edényt. A parazsat a tüszelen kovácsoltvasból készült, hegyes végű piszkavassal igazgatták ,(12. kép). Legtöbb szabadkéményes házban — de másutt is — megtaláltuk a kovácsoltvasból készített, különböző nagyságú vasháromlábat: a trejfuszt, trajfuszt, strajfuszt is. A legutóbbi időkig használták. Ezt a parázs fölé állították és a ráhelyezett vasedényben főztek. A gyűjtőterület falvaiban a háború utáni években még gyakran főztek szabad tűzön. A trajfusznak nemcsak háromszögű, de nagyméretű, kör alakú változatát is megtaláltuk, melyet a szabadban katlan helyett használtak. 3. kép. Sövény kémény (Perőcsény, F. 11 961) Minden tűzhelyféleség füstjét a szabadkémény vezette el. A kémény fajtáit, terminológiáit fentebb már ismertettük a főzőhelyiség neveivel kapcsolatosan. Megfigyeltük, hogy a különböző — kémény szóösszetételek mellett mindenütt ismeretes a kürtő, szabadkürtő terminológia is. Gyakran egy-egy adatközlő is felváltva használja őket. A kémény cselesznyek, illetve cseresznyík elnevezésével csak Perőcsényben és Vámosmikolán találkoztunk. De beszélgetés közben itt is mondta ugyanaz az adatközlő kürtőnek, hidegkéménynek is. E két községben hallottunk — Perőcsényben láttuk is — a cselesznyek falának díszítéséről. Ez a díszített fal 361