Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

rülménnyel áll szemben az a nem kevésbé valóságos helyzet, hogy az ezekben a falvakban élő családok is erőteljesen ráutaltak a háztáji és a ház körüli gazdálkodásra, ha versenyképesek akarnak maradni az életszínvonal „feltornászásáért" folyó küzdelemben, avagy hogy életüket a városra szakadt rokonokéhoz, gyerekeikéhez igazítsák. Egyfelől tehát rá vannak utalva a ház körüli gazdasági tevékenységre, másrészről viszont igyekeznek minél kevesebben elfogadni ennek szükségszerűen velejáró következményeit. Ezek az új udvarok kiválóan tükrözik ezt a kettősséget. A háztáji gazdálkodáshoz elkerülhetetlenül szükséges gazdasági épületeket valósággal dugdossák ezeken az udvarokon, szinte még önmaguk előtt is. Ennek is két változata van. Az egyik szerint a kocka alakú ház mögé igyekeznek elhelyezni, a másik megoldás szerint az udvar leghátsó részébe szorítják őket. E két változat között azután a különféle variációk egész sorát figyelhetjük meg. Valamennyiük közös vonása, hogy nem a funkcionális célszerűség eredményeként jöttek létre.

52 {Az anyaggyűjtést 1972-ben zártuk le.) JEGYZETEK 1 „Diósjenő jórésze erdőbe települt, s a házakat elszórva építették az irtáshelyeken, ahol legalkalmasabb fát találtak az építkezésre." (Gönyey S., 1937 293.) 2 Gönyey S., 1938. 278. 3 Gönyey, 1938. 277. 4 Gönyey, 1937. 302. 5 Gönyey, 1938. 276. 6 „A fontos, ... igen szűk, a család elszaporodásával rendkívül kis részekre elaprózódott s így nem jut hely a pajtáknak ... legfeljebb itt-ott a ház végében, közös fedél alatt az istálló után. Helyenként tehát a kertek végében találjuk ezeket, rendszerint a régi szérű mellett, ..." Gönyey, 1938. 276. 7 Gönyey, 1937. 302. 8 Gönyey, 1937. 306. 9 Gönyey, 1938. 279. 10 Gönyey, 1938. 279. 11 Gönyey, 1938. 275. 12 Gönyey, 1937. 294. 13 Gönyey, 1938. 276. 14 Magyar Statisztikai Közlemények Űj sorozat 1. kötet. 15 Uo. 83. kötet. 16 „Az első kőépség Tuskó István és Kis István háza volt, amint azt Kis Eszter 76 esztendős asszonynak anyja, Marton Julianna, gyermekkorában elbeszélte." Gönyey, 1937. 295. 17 „Ház és kamra vagyon kőből." Gönyey, 1938. 276. 18 A kőbányászatnak ezt a népi változatát érdemes volna részletesebben is vizsgálni. 19 Gönyey, 1937. 294. 20 Gönyey, 1938. 275. 21 „A régi házak jellegzetessége a mestergerenda..." — olvashatjuk Diósjenőről. (Mikszáth Gy., 1937. 54.) 22 Gönyey, 1937. 294. 23 „A sárgerendákon nyugvó keresztgerendákba fecskefarkos fészkeket vágtak s abba ojtották a hosszú szarufákat, hatalmas faszegekkel becsapolva. Annyi szarufapár volt ebben, ahány keresztgerenda." (Gönyey, 1937. 297.) 24 Gönyey, 1937. 294. 25 Uo. 26 „ ... a keresztgerendákkal való takarékosság végett a kötő v. koszorúgerendákba fiókgerendákat kötött s ezáltal a padláson kétoldalt fiókok keletkeztek. A szarufákat a fiókgerendák végébe ojtották..." (Gönyey, 1937. 299.) 27 A gangot régebben faZaZjának nevezték, a zsúpos ház ereszének pedig — Perőcsényben — isztrijál a neve. 28 Diósjenőn nevezték kölyöknek, kutyának, marhának. (Gönyey, 1937. 298.) 354