Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

porodtak el nagyobb számban az udvarbéli kutak, legelőször is természetesen Szokolyán. A homokos helyeken (főként Perőcsényben) deszkával bélelték ki (kisprajcolták) a kiásott kutat, kötöttebb talajon azonban kővel rakták ki. A kútgödör köré kútkalickát (Diósjenő, Szokolya), illetve kútrovást (Perőcsény, Tésa) készítettek. Ezt régebben gerezdbe rakott gömbfából rótták össze, 42. kép. Fonott sövény falú pévás (Perőcsény) s a sarkaikon egy vaspálcát szúrtak keresztül, hogy ne mozogjon. Ritkábban rakottyából is fonták a kútkalickát, újabban pedig inkább deszkából készítik. A vizsgált falvakban háromféle kutat használnak, az eltérő földrajzi viszonyok miatt különböző arányban. Ahol a víz közel volt a föld felszínéhez, ott egy kampós végű botra akasztott vödörrel egyszerűen kimerték a vizet. Ez a gamós, horgos vagy meritős kút. Ahol mélyebben ült a víz, ott kerekes kutat használtak. A kettő közötti átmenetet jelentette a gémeskút. A füstölő: Az újabban terjedő garázson kívül a füstölő a legfiatalabb jövevény a vizsgált parasztudvarokon. A szabadikémények átalakításával együtt jöttek létre, mert a melegkonyhában már nem lehetett húst füstölni, azonkívül a házban használt tüzelőanyagok is megváltoztak. Rendszerint az udvar házzal szemközti oldalán kaptak helyet ezek a deszkából épített, W. C.-bódéhoz hasonlító füstölők. Benn a földön égették a fűrészport, a forgácsot vagy más limlom fát, s a keresztben elhelyezett rudakra akasztva füstölődött a szalonna, a kolbász és más húsféle. Ebben egy nap alatt elkészültek, mert a füstölnivaló közelebb esett a tűzhöz, mint a szabadkéményben, de nem is lett olyan jó, mert ott hideg füst érte, itt pedig meleg. Ilyen udvari füstölőt nem mindenki készített magának, hanem elvitte, s bérben megfüstölték neki. 352