Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

amelyből a fundamentumot készítették. A kő mellett az agyag is fontos építőanyag volt: szinte minden faluban égettek téglát, a vályogot pedig a földásókon vertek az építkezők. Az építőanyag-féleségeknek megfelelően, falvainkban a fát, követ és agyagot egyaránt felhasználták építkezés céljára. E századunkban az építőanyagai elhasználás terén következőképpen alakult a helyzet, az 1910-es, az 1920-as és az 1930-os statisztikai kimutatás szerint:

93 1910 Ház Kőből vagy téglából Kőalapra vályog Vályogfal Boronafal Baráti 90 80 10 — Bernece 270 270 — — Ipolytölgyes 120 2 113 5 Kemence 306 91 209 6 Nagybörzsöny 421 404 3 9 Perőcsény 249 248 1 — Vámosmikola 343 41 307 1 1920 Baráti 91 75 16 — — Bernece 272 265 7 — — Ipolytölgyes 136 2 134 — — Kemence 304 265 36 2 1 Nagybörzsöny 420 410 6 3 1 Perőcsény 225 209 12 4 — Vámosmikola 360 40 319 1 — 1930 Bernecebaráti 436 422 14 — — Ipolytölgyes 157 13 134 10 — Kemence 384 354 30 — — Nagybörzsöny 451 276 164 5 6 Perőcsény 262 194 43 17 6 Vámosmikola 470 63 336 71 — Századunkban már falvaink többségében a kőfalú építkezés volt széles körben elterjedve. Kivételt képezett Ipolytölgyes, Kemence és Vámosmikola, ahol a vályogból épített fal dominált, a kő ellenében. 1920-ra azonban már a helyzet ezek esetében is megváltozott: Kemencén többségben kőfalakat húztak. Téglaépítkezés falvainkban néhány középülettől eltekintve (templom, parókia stb.) kisebb mértékben volt gyakorlatban. Századunk első felében Ipolytölgyesen és Vámosmikolán mindvégig nagyobb részben patakkőből készített fundamentumra vá19* 291