Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai
napig (április 24.) értékesítsék a helybéli kocsmákban. 80 Jelentősebb mértékű borértékesítés csupán néhány helységben, mint Nagybörzsönyben is történhetett, ahol falvaink közül a szőlő- és bortermelésnek különösebb jelentősége volt. Az első világháború előtt, de még inkább a filoxéra pusztítását megelőző időszakban (1890-es évek előtt) a kocsmárosok rendszeresen lejártak sátoros szekereiken a Felvidék különböző pontjairól (Léva, Losonc, Korpona, Selmec stb.) Nagybörzsönybe, felvásárolni a bort. A hagyományos paraszti gazdálkodás önellátó jellegét tartva szem előtt tehát megállapítható, hogy falvaink esetében viszonylag egyensúlyi helyzetben volt a földművelés és jószágtartás, illetve a paraszti gazdaságok mozgásának, működésének megfelelően (tehén, ökör, ló váltogatásával a rendszeres jószágcsere; sertés, baromfi értékesítése, tojástermelés stb.) piacra történő árutermelés — még ha kisebb mennyiségben is — a gabonafélék révén valósulhatott meg. Ezenkívül mint értékképző a bor is számításba került, hiszen néhány községben (Nagybörzsöny, Ipolytölgyes, Vámosmikola) számottevő bormennyiséget lehetett áruba bocsátani. A gazdasági és telekrendszeri viszonyok, a határhasználat alapvetően meghatározták az üzemszervezet alakulását falvainkban. Helységeink kivétel nélkül viszonylag kisebb határral rendelkeztek, a legnagyobb sem haladta meg a tízezer katasztrális holdat. A XIX. század végi, századunk eleji adatok szerint így nézett ki a falvak határa 1895-ben: 81 Szántó Г".. Szőlő Rét Legelő Erdő Egyéb összes Bernecebaráti 1898 51 145 186 3991 156 6429 kh Ipolytölgyes Kemence 754 1734 33 50 1 69 227 63 82 557 1117 4137 57 229 2271 kh 6839 kh Nagybörzsöny Perőcsény 1681 2128 53 50 362 1 173 64 192 523 6150 3968 205 274 8816 kh 7008 kh Vámosmikola 2212 24 23 161 179 887 208 3694 kh A földterület művelésági megoszlása tekintetében nagyobb arányban az erdő részesült a határból. A maradékból továbbá a szántó nagysága volt a legnagyobb, amely terület üzemszervezet tekintetében figyelemre méltó. A szántó mellett — munkaszervezet szempontjából — a szőlő is igen fontos részét alkotta a paraszti gazdaságoknak, bár — a feltüntetett statisztikai kimutatásban — éppen a filoxéra pusztítása miatt a szőlőterület nagysága szinte elenyésző. A tagosítás előtt, valamint a tagosítás után is — mint részletesen kitértünk rá — nyomásokra osztott határrészeken történt a földművelés. A nyomásokban, illeve a vetőkben — a vetésforgásnak megfelelően — gabonaféléket termesztettek. A XVIII. században és a XIX. század első felében a kukorica és az egyéb kerti vetemények a határ nyomásokon kívül eső részeire kerültek. A kukoricát eleinte az irtványföldekbe vetették (pl. Ipolytölgyesen a tagosítás előtti Ácsán, Ságoldalon, Cserge völgyében, Szentmártoni templomnál stb. 82 ), akárcsak a dinynyét. 83 A kender, káposzta, tök stb. az úrbéri illetménybe számolt, külön fekvő 274
