Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)
jeszkedésében a közeli hegyek még egyelőre nem jelentettek akadályt. így a XVIII. század elején változatos, viszonylag sokoldalú gazdasági élet tárul elénk. Damásdon kétnyomásos gazdálkodás folyt. A tavaszi vetés után négyszeres, az őszi után háromszoros termést arattak. A réten kaszálónként egy szekér széna termett. Allataikat az erdőben legeltették, mivel a legelő kevés volt. A szőlőhegyen jó minőségű fehér és vörös bort termeltek (1 kapáson 1 urna termett) 20 , a fehéret urnánként 2, a vöröset urnánként 1 Ft-ért árusították. A patakon malom épült, amelyet azonban csak esős időben (nagyvízkor) lehetett működtetni. A parasztok eladásra termelt áruikat a Dunán keresztül tudták elszállítani a legközelebbi piacokra. Letkésen a határt szintén két nyomásra osztották. Az elvetett gabona átlagosan ötszörös termést hozott. A réten gyenge minőségű szénát kaszáltak, azonban a szőlőhegyen jó bor termett, amit urnánként 1 Ft-ért lehetett eladni. A község egyetlen iparosa a kovács volt, aki 15 Ft-ot keresett évente mesterségével. A lakosok kereskedéssel keveset foglalkoztak. Ha terményeikből feleslegük volt, azt a Dunán keresztül vitték piacra. Tölgyesen is kétnyomásos gazdálkodás volt, az őszi vetés után ötszörös, a tavaszi után hatszoros termést arattak. A szőlőhegyen termelt bort 1, illetve 2 Ft-ért árulták. A legelő kevés volt állataik számára, ezért a szomszédos területekről voltak kénytelenek bérelni. Piacra «.'itkán jártak, legfeljebb a Duna túlsó partjára. Börzsöny határa szintén két nyomásra oszlott. A tavaszi vetés után ötszörös, őszi után négyszeres volt a termés. A réten közepes minőségű széna, a szőlőhegyen igen jó bor termett (1 kapáson 2 urna), amit urnánként 2 Ft-ért árultak: helyben és a környező községekben. A kocsmáitatásból a község évente 100 Ft jövedelemhez jutott. A legelő itt is az erdőben volt, ahol makkoltattak is. A Börzsönyi-patakon két malom épült, amelyek évi 20 Ft-ot jövedelmeztek. A mezővárosban 7 iparos élt. (Mészáros — évi jövedelme 47 Ft, szabó — 18 Ft, csizmadia — 30 Ft, varga — 15 Ft, szűcs — 16 Ft, kádár — 15 Ft, kovács — 18 Ft). Minden iparos egész évben űzte mesterségét. Vámosmikolán — ahol szintén két nyomásban gazdálkodtak — a termés az elvetett mag ötszöröse volt. A hegyen csak közepes minőségű bor termett, amit 1 Ft-ért, illetve 50 kr.-ért árultak. Patakon épült malmuk 20 Ft-ot jövedelmezett. A község egyetlen iparosa a kovács volt, aki 12 Ft-ot keresett évente mesterségével. Perőcsényben őszi után a bevetett mag négyszerese, tavaszi után ötszöröse termett. Három kaszás réten 2 szekér szénát gyűjtötték. A szőlőhegyen egy kapáson két urna bor termett, azonban ezt urnánként csak 75 krajcárért lehetett eladni. Az erdőhasználat évente 60 Ft-ot, a pataki malom 10 Ft-ot jövedelmezett. A parasztok termékeik egy részét a báti piacon értékesítették. Kemencén, valamint a tőle északra fekvő Bernecén és Barátiban háromnyomásos gazdálkodás folyt. Kemencén az őszi gabona ötszörös, a tavaszi hatszoros termést hozott. A legelő kevésnek bizonyult az állatok számára. A szőlőhegyen termelt bort 1 Ft-ért árulták. Az erdőből évi 40 Ft, a malomból 12 Ft jövedelemre tettek szert. Általában a báti hetipiacokat látogatták. Egy kovács és egy mészáros élt a faluban, akik évente 30 Ft jövedelmet húztak mesterségükből. Bernece gazdálkodása minden szempontból megegyezett Kemencéével, azonban az erdő kevésbé volt jövedelmező, és malommal nem rendelkeztek. Barátiban szintén öt-, hatszoros termést hozott az elvetett gabona. Legelőjük kevés volt, és az erdőt csak faizásra használhatták. Felesleges terményeikkel legtöbbször a báti piacot keresték fel. A XVIII. század elején az Ipoly menti községek mezőgazdasági szempontból 26
