Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

kezett. Az 1848. január 1-i állapot szerint 212 házas zsellért vettek számításba, akiknek belsőségben 62 721/1000 holdat biztosítottak. Külső úrbéri földekben 3177/1000 holddal rendelkeztek, amely azonban nem válhatott saját tulajdonukká, mert az 1871. évi 53. te. értelmében maradványföldnek minősültek. Ezzel együtt a maradványföldek összesen 458 257/1000 hold területre terjedtek ki Nagybörzsönyben, amelyet — az 1875-ös egyezség szerint — a „volt alattvalók az 1871. évi 53. t. czikk 16 §: értelmében fogják az érsekség számára kárpótolni oly árban, mint azt az 1868: 33. törvényezikknek 5 §: rendeli; mely szerént hont megyei I. osztályú községben 525 ausztr. ért. forint esvén telkenként, egy holdra esik 21 ausztr. ért. fort... a váltság összeg ez alatt fog törlesztetni; viszont az érsekség elfogadja az állam által adandó jelzálogos váltsági kötvényeket . . ,"

46 A határ, illetve a jobbágyi telekrendszer rendezése a szántóföldek minőség szerinti osztályozásával, valamint az irtványföldek felmérésével kezdődött meg a XIX. század első felében. A klasszifikáció — az úrbéri per előrehaladottságának megfelelően — helységenként különböző időpontban valósult meg. Legkorábban Ipolytölgyesen (1840 körül), míg a többi faluban később; Nagybörzsönyben, Kemencén, Berneoén az 1859-es esztendőben, Barátiban 1864-ben történt meg az osztályozás. Az egész határt (szántót, rétet, legelőt egyaránt) termőképességük figyelembevételével I—

III. osztályba sorolták, amely alapján megtörténhetett a földek arányosítása, birtokok szerinti kiosztása.

47 Az irtványföldek körül sok probléma adódott, ugyanis mint szorgalmi föld nem tartozott, nem tartozhatott a jobbágyok telki járandóságába. Minden helységben összeírták az irtványokat (Tölgyesen pl. 1843-ban), s az irtással töltött napok alapján megbecsültették értéküket. Az irtványföld jog szerint a földesúré volt, s ha igényt tartott volna az irtvány okra, a becsérték alapján kártalanítania kellett volna a jobbágyokat.

48 Erre azonban falvainkban nem került sor, a földesúr a becsértéknek megfelelő irtványföldet, annak 3

/s részét a jobbágyok birtokában hagyta. Baráti községben a földesúr egyáltalán nem tartott igényt az irtványföldekre, a neki járó 2

/s részt is beszámíttatta a jobbágyok legelői illetőségébe.

49 A tagosítás során az irtványföldeket külön dűlőben mérték ki, s ily módon kapcsolódtak a határ művelési rendszerébe. Mint korábban, a XIX. század első felében is nyomások szerint művelték a szántóföldeket falvainkban. Nagybörzsönyben, Ipolytölgyesen kettő, Bernecén, Kemencén három vetőre osztották fel a határt. A tagosítás és birtokrendezés tulajdonképpen alig tért el ettől a korábbi gyakorlattól. A jobbágytelek 18 holdas (I. osztályú) szántó illetményének újólagos, rendezett kimérésekor a jobbágyok kívánságát vették tekintetbe a földmérők. Például Kemencén, az 1863. május 9-én felvett jegyzőkönyvben a jobbágyok arra a kérdésre, „Hány vetőre kívánják az egyezség értelmében az ő részükre jutandó határbeli földbirtokot szabályoztatni? Közös akarattal azt válaszolták; mikép az úrbéri földbirtokukat, az újjólagi kihasításnál három vetőre kívánják szabályoztatni olly formán, — hogy minden vetőre, minden úrbéri birtokos —, úrbéri illetményét két darabba kapja meg: — és ekkép az úrbéri földbirtok 3 vetőre '& minden egyes birtokos részére 6 darabban hasíttasson ki..." (2. kép). Az irtványföldekkel és rétekkel kapcsolatosan olyan egyezség született, hogy „az úrbéri birtok kihasítás után felmaradó földterületekből a 3

/s rész fejében a volt irtvány birtokosok kezeik között megmaradandó irtvány illetménye minden egyes irtvány birtokosnak egy darabban hasíttasson ki".

50 Ipolytölgyesen az úrbéri szántóföldeket a korábbi gyakorlatnak megfelelően két vetőre — ezt pedig két-két dűlőre — 263