Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

rica, dinnye is megterem, és „szelíd, meleg" éghajlata szőlő- és gyümölcstermesztésre igen kedvező.

5 Az éghajlati viszonyokat a domborzat határozza meg elsősorban. A Börzsöny ÉNy-i futású völgyekkel tagolt, nyugati peremterülete viszonylag kedvező helyzetben van: a nyugati légáramlat hatása alatt áll. Kedvező a csapadékellátottsága; 600—650 mm hull átlagosan évenként.

6 A nyugati fekvés különösebben a napsugárzás szempontjából előnyös: a napfénytől járt hegyoldalakon, tetőkön megterem a szőlő. Ez a terület tulajdonképpen a Kárpát-medence legészakabbra eső szőlő- és gyümölcstermő vidéke. A talaj adottságok legkedvezőbbek az Ipoly mentén, ahol barna erdei talaj van túlsúlyban. Ezt nevezik falvainkban csipakos, termékeny földnek, amely lösz, jégkori vályog, andezit és tufájának morzsalékából keletkezett homok, valamint iszapos anyagösszletből áll. A peremhegyvidéken (kb. 400—700 méteres magasságban) a fakó erdei talaj uralkodik, amely mezőgazdasági művelésre (pl. szőlő) csak helyenként alkalmas, savanyú kémhatása a bükkerdőnek kedvez. Ebben a zónában fordul elő foltokban a rendzinatalaj is, amelynek mészkőhöz kötődő változata a helységek körüli mészkődombokon található meg. A legtöbb szőlőtelepítvény ezen a talajon létesült. A zömében eróziós anyagból (andezit, kvarckavics, homok, agyag) álló öntéstalajos a középszakasz jellegű patakok völgyében fordul elő (Börzsöny-, Kemence-patak stb.), s a gyors humuszfelhalmozódsá következtében dús füvű, sarjút is adó rétek borítják. Vidékünk magasabb hegyvonulatain (700 m felett) képződött a sötét erdei talaj: az andezit, andezittufa alapkőzeten viszonylag vékony termőréteg alakult ki a málladékból és az avarból. Ez a régió már kizárólag erdőterület, amelyet a helyenként előbukkanó, kopár sziklás csúcsok tesznek változatossá.

7 TÁJ ÉS AZ EMBER A régi falvak, mezővárosok fejlődését sokrétű viszonyok határozták meg. Alapvetően gazdasági egységet alkotott a település, amelynek kerete — társadalmi-jogi szempontból is — a telekszervezet volt, körülményeinek megfelelően alakult ki a határhasználat rendszere, a gazdálkodás szervezete. 1. A TELEKSZERVEZET ÉS A HATÁRHASZNÁLAT ÖSSZEFÜGGÉSEI A XVIII—XIX. SZÁZADBAN Vidékünk falvai kivétel nélkül már a kora középkorban is léteztek: Barátit 1353-ban, Bernecét 1245-ben, Börzsönyt 1258-ban említik először az oklevelek, Kemence is szerepel az 1156-as dézsmajegyzékben. Tölgyesről 1225-ben, Perőcsényről 1380-ból, Vámosmikoláról pedig 1304-ből származik első okleveles adat.

8 Ebben az időszakban több falu is létezett még vidékünkön, amelyek a XVI. század közepétől elnéptelenedtek. Ilyen település volt a ma Bernecebaráti határához tartozó Csitár (1281-ben említik először az oklevelek),

9 Nagybörzsöny határnevében fentmaradt Ganád (első említése 1270-ben),

10 Vámosmikola határán pedig Orsány (1252-ben említik először, 1521-ben pedig utoljára),

11 Perőcsény határában a Sálgóvár romja őrzi az egykori Salgó falu emlékét.

12 A török hódoltság idején tovább fogyatkozott vidékünk településállománya. Az 1570-es esztergomi 248