Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

szeri viszonyok vizsgálatára, amely azonkívül, hogy társadalmi közösséget alakított ki (faluközösség, illetve a birtokviszonyoknak megfelelő társadalmi rétegek), alapvetően gazdasági szervezet. Ennek keretében valósult meg a mezőgazdasági termelés, a határhasználaton nyugvó üzemszervezet. A társadalmigazdasági viszonyok, illetve a telekrendszer-határhasználat által meghatározott üzemszervezet sajátos funkcionális rendszert alkotott, amely gyakori esetben differenciálódott. Az üzemszervezet kutatása lehetőséget kínál továbbá az egyes üzemközpontok és azok berendezkedésének, építményeinek (azok építésének) bemutatására is. TÁJI KÖRNYEZET A települések fekvését tekintetbe véve megállapítható, hogy határaik az Ipoly folyó völgyéből a Börzsöny magasabb régióiba terjeszkednek fel. Tehát két viszonylag jól körülhatárolható tájon, az Ipoly völgyében és a Börzsöny hegység északnyugati részén szerveződtek a települések. A Börzsöny, a Kárpátok belső hegyvonulatának, az Északi-középhegységnek első tagja. Legmagasabb csúcsai: a Csóványos (939 m) és a Nagy-Hideg-hegy (865 m), amelyek Kemence és Nagybörzsöny határának keleti szélén magasodnak. A vulkanizmus hozta létre ezt a hegycsoportot a földtörténeti harmadkorban, amely elsősorban andezit kőzetet és andezittufát produkált. Szűkebb vidékünkön csupán néhány andezit hegycsúcs található (Várbükk, Magyar-hegy, Miklós-tető, Bánya-hegy stb.), a hegyvonulatok anyaga túlnyomó részben andezittufa. Falvaink többségében ebbe a tufába vájták a lyukpincéket (Bernece, Kemence, Perőcsény stb.). A földtörténeti harmadkor utolsó szakaszában tengerelöntés következett be, s ennek eredményeként lajtamészkő-képződés játszódott le a hegység peremterületein. Vidékünkön — foltszerűen a települések környékén — mészkő-előfordulás is található (pl. Bernecén a Mész- és Kecske-hegy), ahol sok a szőlőtelepítvény, s helyenként építkezés céljára is termelnek ki mészkövet (pl. Bernecén a Csitári hegy). A vulkanizmus utóhatásaként, hidrotermális folyamat következtében ércképződés játszódott le. A nagybörzsönyi Bánya-pusztán színesérc előfordulása is található, amely bányaművelése visszanyúlik a XIV. századra (a betelepített szászok kezdték a fejtést), s jelenleg is folyik a kutató munka a mélyebb szintű termelés folytatására.

3 A vulkanizmust követően erőteljes lepusztulást végeztek az eróziós erők (szél, víz stb.), s ennek eredménye a mai, szelíd reliefű, tönkösödött domborzat. A Börzsöny északnyugati része az Ipoly folyó vízgyűjtő területéhez tartozik. A hegyekből lefutó erek, patakok (Bernecén a Nagyvölgyi, Drinó, Kuruc, a Kemence-, a Perőcsényi, a Hosszúvölgyi és Börzsöny-, Ipolytölgyes határában pedig a Cserge patak) változatos hegylábi felszínt alakítottak ki, a Börzsöny 300— 700 méteres csúcsmagasságú peremi hegyvidékét (Kishegyes, Bugyihó, Lófarú hegy stb.), és az Ipoly medrét elérve széles sávban hordalékot raktak le. Az Ipoly jelenlegi folyását a földtörténeti jelenkor hajnalán vette a Duna irányába. Folyásvidékét a Börzsönyből lefutó patakok hordaléka töltögette fel. Ennek az üledéknek legfontosabb összetevő anyaga a különböző szemcsenagyságú, durvább kavics, homok, illetve a finomabb agyag és iszap.

4 Az Ipoly völgye területünkön alig haladja meg a 110—160 méteres tengerszint feletti magasságot, s ezért is a mezőgazdasági termelésre viszonylag kedvezőbb feltételek adottak itt. A környező vidékekhez hasonlítva az Ipoly völgyét Fényes Elek dicsérőleg említi tágasságát és termékenységét, ahol a búza, rozr,, dohány, kuko245