Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidéke falvainak szőlőművelése

b) A szőlő mini üzemhely Falvainkban a szőlő feldolgozása — eltekintve a szegényebb népréteg gyakorlatától — a pincékben, illetve a présházakban történt. A szőlészettel kapcsolatos üzemhelyek több típust alkotnak vidékünkön. Vincze István tipologizálása alapján megtalálhatók vidékünk falvaiban a présházas pincék (Nagybörzsöny), présházas lyukpincék (Baráti, Nagybörzsöny, Ipoly tölgy es), pinceházas lyukpincék (Kemence, Bernece, Perőcsény) és az épület nélküli lyukpincék (Bernece, Kemence, Perőcsény).

28 Minden bizonnyal az épület nélküli lyukpincék a legrégebbi eredetűek vidékünkön. Nagybörzsönyben pl. 1721-es évszámú pince is található (6. kép), Klinger János 1794-ből való kérelméből tudjuk, akkor még zömében fából épített gunyhók voltak Nagybörzsönyben.

29 A pincék, pinceházak, illetve présházak (Hithn) falvaink határában nem alkalomszerűen, hanem rendszert alkotva, meghatározott helyeken tömörültek. Létesülésükben elsősorban a terepadottságok játszottak közre. A falvaink kivétel nélkül lapos térszínen, illetve folyó, patakok völgyében települtek. A pincéket itt nem lehetett kiásni, ezért a magasabb hegyoldalakba vágták. Egy-egy faluban több helyen is létesültek pince-, illetve présházrendszerek. Barátiban a pinceházak egy helyen, a nagyhegyi szőlők aljában déli fekvéssel tömörülnek. Bernecén a lyukpincék a Kálváriadombot kettészelő Szakadéknak két oldalán jöttek létre, de a Fehérhegy aljában is készítettek több pincét. Kemencén több helyen is kifejlődtek pincerendszerek. Legrégibb a Pincekert volt a Zsellérhegy pandalján, de ennek ma már csak romjai találhatók meg. A Pintekek, Zsellérhegy aljában is készültek andezittufába vágott lyukpinoék, s több elé vagy mellé pinceházat is építettek. A templom körüli részen, a delenkai pincék fölé is építettek pinceházakat. Perőcsényben a déli lejtőn dűlőutak mentén sorakoznak csoportosan a pincék: az öreghegyi szőlők aljában pinceházas lyukpincék, s lejjebb a Delenkán házas és lyukpincék sorakoznak (7—8. kép). Vámosmikolán a Málhegy gerincén (a máloldali szőlők felett) sorakoznak a présházas pincék. Nagybörzsönyben néhány hegyoldalba épített ház alatt készült tágas, boltíves és szűkebb lyukpince, de a pincék és présházas lyukpincék túlnyomó része a Pázsiton, dűlőutak mellett rendeződve sorakoznak. Vidékünkön itt található a legracionálisabb pincerendszer: a szőlők a déli lejtőn települtek, a pincerendszerek pedig a hegy túlsó, északi oldalán épültek ki. Ipolytölgyesen zömében présházas pincéket találunk az Öreghegy és a máloldali szőlők közötti völgyszorosban. Ezek a különböző típusú szőlőbeli létesítmények szolgálnak a szőlőfeldolgozás üzemhelyéül. A szüret idején a présház, pinceház elé, a piricegfádorba kikészítették a kádakat, amelybe rakták a szekérrel odahordott termést. Meg kell jegyeznünk, hogy a présházak, pinceházak elsődlegesen a nagyobb szőlőgazdaságokban épültek fel (Barátiban, Ipolytölgyesen, Kemencén, Perőcsényben stb. a jobbágyok birtokában voltak), míg a lyukpincéket túlnyomó részben a kisebb birtokú szőlősgazdák készítették. A présházhoz, pincéhez szállított szőlőt a kádban megtaposták vagy somoíZófával összetörték. A harmincas években kezdték géppel darálni a szőlőt vidékünkön (Nagybörzsönyben már az első világháború előtt is használták a szőlődarálót). A kádban levő .szőlőzúzalékba szűrőkast nyomnak, s leszűrik a színmustot. Ebből a mustból erjed a legjobb minőségű színbor. A szűrés után maradt szőlőt préselik, sutulják. Préssel csak a nagyobb gazdák rendelkeztek, akik rendszerint kölcsönadták a szőlőszomszédoknak, így vándorolt a prés pincéről pincére. Területünkön a középorsós préseket használják, amelyeket az alsó részen lehet meghajtani (9. kép). Néhány nagy szőlőgazdaságban (pl. 235