Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

tak a selymes szőrfüvön. Utóbb a réteket is gépgereblyével (kerekes, fémfogú, 44. kép) húzták össze. Különösen a nagygazdáknál terjedt el. Nem is annyira az aratás, hanem a széna miatt vették, mert a szénánál mindig több az elhullott szál. Néhány gazda a szénához külön bőgőt csinált, aminek a tarlógereblyével azonos hosszú, de sűrűbb fogai voltak, így többet összeszedett az értékes takarmányból. 99. kép. Fát szállító lovas szekér, csatló- 200. kép. Hosszúszekér zsákokkal láncokkal (Ipolytölgyes, F. 11 899) megrakva (Vámosmikola, F. 9032) A petrencéket pár napos száradás, ülepedés után hazahordták. Négy pelrence tett ki egy szekeret (ki hogy tudott rakodni, aki rosszul rakta meg a szekeret, széthullott a szénája az úton). Ha nem tudták hazahordani, 8—10 petrencét hordtak össze a föld vagy rét végére boglyába (búgjába). Ha sor került a hordásra, innen könnyebben el tudta szállítani a hosszú oldalas, vendégoldalas szénahordó szekér, amelyet rakodás után mindig gondosan körbegereblyéztek, hogy ne szóródjon az értékes takarmány. ^ A petrencésrudat ismerték, de csak szalmahordáskor (esetleg a széna mentésénél árvízkor stb.) használták. Kemencén emlékeznek arra, hogy az öregek a hegyi rétről a szénát románszánkón vagy két petrencerúdon csúsztatták le. Az összeszedett szénát, takarmányt igyekeztek mielőbb hazaszállítani. „Otthon úgy spekuláltuk ki, hogy a széna összekeveredjék a lucernával, lóherével, miegymással egy kazalba vegyesen. A padlást (istálló fölött) megraktuk, amennyire . kép. Hosszú szekér vendégoldalakkal, behordásra előkészítve (Palást, MTA NKCS, F. 28 127. Fotó: Ikvai N.) 203