Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

95. kép. Lovas szekér, kumet szerszám- 96. kép. Ferhéc, hámpácák a lovas mai (Palást, MTA NKCS, F. 28 124) szekéren (Vámosmikola, F. 8827) isztri alatt. Bottal kiverték, szelelték és leadták a magtárba vagy a kereskedőnek. Szára kerítés lett vagy tüzelő. Répa főleg csak a szarvasmarhákat hizlaló, nevelő nagygazdáknál volt jelentősen. A 10 holdas gazda (ha borjas-fias tehenei voltak vagy csikós lova) vetett 100—200 ölet. A marháknak nagyon jó hizlaló takarmány volt. Ásóval vagy U alakú taposóval ellátott répavillával szedték ki. Valamikor (1920 előtt és a 40-es években) átjártak Vámosmikoláról, Tölgyesről, Damásdról az Ipolyon túlra (Ipolybél, Keszi, Szálka községekbe) cukorrépát szedni. Harmadosba szedték és szekérrel hordták haza a répát. Ha leadták ott helyben a gyárba, jó pénzt kaptak, hazahozták a fejet, és olcsón kaptak répaszeletet (preszling) takarmánynak. A répavillával fölszedett répát összedobálták egy csomóba, utána fejezték. A fejet az állatokkal etették meg úgy, ahogy volt. A répát a krumplihoz hasonlóan vagy pincékben tartották, vagy elvermelték. Etetése szeletelve, 97. kép. Követ szállító tehenes szekér (Ipolytölgyes, F. 11 966) darabolva történt, fekvő S alakú vágóval favályúban vágták fel. 40—50 éve ismert a répaőrlő, amelyet kézzel hajtottak. A répát etetés előtt rossz kanalakkal a földtől megtisztították (vakarták). A köztesként termelt tököt a kukoricatöréskor hordták haza, és az udvar egyik sarkába dobálták. Mire a hó jött, elfogyott. A sütőtök a pincébe került a krumpli mellé. Kenyérsütés után a kemencében szeletelve sütöttek tököt 200