Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

szláv telepítés Börzsönyben és Vámosmikolán is. Utóbbi két ihelység német ajkú lakossága is növekedett. A birtokviszonyok a török kiűzése után nem változtak meg. Vámosmikola, Perőcsény, Tésa továbbra is magánföldesúri birtok volt, a többi település földesura pedig az esztergomi káptalan maradt. Börzsöny megőrizte mezővárosi rangját, Tésa pedig a XVIII. század második felére ismét falu (possessio) lett. A Mohács előtti többi mezővárosokat (Vámosmikola, Perőcsény, Kemence) már csak possessióként emlegették. 1724-ben Börzsöny volt Hont megye székhelye, majd a század közepén a kemenceiek visszaszerezték a hajdani jogot. 1751-ben itt épült meg a Hont megyei vármegyeháza, amely egészen 1806-ig otthont adott a megyegyűléseknek. Gazdasági szempontból azonban a század folyamán versengés volt Börzsöny és Kemence között. * # * Az észak felől meginduló újjátelepítések nyomán az Ipoly mente az ország többi területéhez képest viszonylag korán újjáéledt, és gazdasági élete már a XVIII. század első felében normális mederben folyt. Ezt az 1715-ös országos összeírás adataiból figyelhetjük meg. A XVIII. század elején Európa-szerte rátértek a földterület nagyságán alapuló adózásra, amit I. Lipót Magyarországon is be kívánt vezetni. Ezért rendelte el 1715-ben a felmérést. Az összeírok községenként haladva az adózók nevét, jogállását, a birtokukban levő szántó, irtás, rét, szőlő nagyságát tüntették fel.

16 A vizsgált községekben az adózók jogállás szerint jobbágyokra (colonus) és zsellérekre (inquilinus) oszlottak. Község jobbágy zsellér összesen Damásd 3 18 21 Letkés 11 22 33 Tölgyes 12 8 20 Börzsöny 36 59 95 Vámosmikola 20 12 32 Perőcsény 15 18 33 Kemence 31 18 49 Bernece 20 12 32 Baráti 7 10 17 összesen 155 177 332 A településeken összesen 332 adózó volt, köztük 155 jobbágy, 177 zsellér. A jobbágy- és zsellérgazdaságok számát illetően Börzsöny vezetett, ahol csaknem kétszer annyi család élt, mint a rivális Kemencén. A jobbágyok, zsellérek megoszlása változatos képet mutat. Tölgyesen, Vámosmikolán, Kemencén, Bernecén a jobbágyok, másutt a zsellérek voltak többségben. A kettő aránya nem függött sem az adózó családfők számától, sem egyéb tényezőktől. Megkülönböztetésük a helyi szokásokon alapult, nem adótárgyaikon. A községek határában az összeírok szántót, irtást, rétet, szőlőt jegyeztek fel.

17 2* 19