Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

Amíg a nagygazdáknál hombár, addig a tíz holdon aluli parasztgazdaságoknál a fenti fonott vékák után a kamra sarkában álló, láda formájú (esetleg belül rekesztékes) fedeles szuszok volt a gabonatárolás rendszeres helye (55. kép). 89. kép. Egyesjárom ekekapához (Ipolytölgyes, MTA NKCS F. 16. 129) Padláson csak jó termés esetén (ha nem fért máshova) terítették csomókba a terményt. Zabot gyakran hordtak padlásra korábban is. Nem volt helye a rekesztékben, és nem is volt sok.

149 Az egereket házilag készült szerkezettel irtották a gabonatárolókban (57. kép). Az ősi gabonatárolási mód (amikor a piacra termelés nem volt ennyire domináló, a szállítás lassú és nehézkes volt) a gabonavermelés volt. Emléke elevenen él, az egykori vermek helyét is megmutatják. A ma meglevő néhányban répát, burgonyát, zöldségfélét tartanak. A vermekben a gabona több éven át is elállt, ha nem volt megbontva. A ma élő öregek csak láttak ilyen vermelést, de ők magúk már nem gyakorolták. Néhányan mint gyermekek, „mertek" még ilyen vermeket. Használatukat egykét helyen a háborús időszak elevenítette fel, amikor gabonát és sok mást rejtettek el benne.

150 Meglepő, hogy az emlékezet milyen pontos és részletező adatokat tud a készítés, előkészítés, használat részleteire vonatkozóan is. A vermet többnyire nem a házaknál, hanem a határ különböző részén (szérűknél, szőlőbeli kunyhók között stb.) csoportosan ásták. Rövid nyelű szerszámmal dolgoztak (ásó, irtókapa, lapát). Ki-ki magának ásta. Nagy, körte alakú, kulacs alakú vermek voltak, szűk nyakkal, éppen hogy egy ember le tudott 194