Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

térés csak 1597-ben tapasztalható. A szőlőtermelők létszáma megegyezik az 1598 —1599-es házösszeírásban szereplőkével. Töredékes tized jegyzékek két gabonatermelő községből is fennmaradtak. Perőcsény, bortized Perőcsény. gabonatized 1605-ben — 33 családfő 1593-ban — 33 családfő 1628-ban — 42 családfő 1598-ban — 29 családfő 1628-ban — 29 családfő Vámosmikola, bortized Vámosmikola, gabonatized 1576-ban — 6 családfő 1593-ban — 29 családfő 1580-ban — 11 családfő 1598-ban — 38 családfő 1628-ban — 15 családfő 1603-ban — 21 családfő 1605-ben — 33 családfő 1628-ban — 28 családfő Perőcsényben 1593-ban a 33 gabonatermelőnek 4,5 porta, 1598-ban a 29-nek 27/31 ház, 1628-ban a 29-nek 2,5 porta felel meg. Vámosmikolán 1593-ban a 9 dika mögött 29 gabonatermelő család volt, 1598-ban a 37 házban 38 család élt, a 2,5 porta 1597-ben 28 gabonatermelő családot jelölt. Ezek a töredékes adatok már inkább csak a dicális összeírások kritikáját jelentik, mintsem azokra pontos magyarázatot adnának. Mindenesetre felhívják a figyelmet arra, hogy a XVII. század elején a dicák számának csökkenése az összeírok módszereiben bekövetkezett változások következménye is volt, mert a fejlődés nem esett ilyen mértékben vissza. A tized jegyzékek helyenként felsorolják a termények fajtáit is. A jegyzékekből megállapítható, hogy a gabonafélék között első helyen a búza állt, ezt követte az éghajlati viszonyoknak megfelelő zab, majd a rozs. Az árpa említésével csak 1605-ben találkozunk. Az egyes gabonaneműék arányát a következő adatok szemléltetik: Vámosmikola 1593 1598 búza 50 kepe 48 kepe zab 6 kepe 10,5 kepe rozs 5,5 kepe 6 kepe Perőcsény búza 47,5 kepe 32,5 kepe zab 10 kepe 7 kepe rozs 3 kepe 2 kepe A török kiűzése után a lakosság létszáma gyarapodott az Ipoly menti településeken is. A változás leginkább Damásdot érintette, amely legjobban ki volt téve a török pusztításnak. Magyar és idegen telepesek érkeztek a falvakba. Damásd lakóinak zöme a XVIII. században a szláv nyelvet beszélte, de volt