Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között
A falvak jó kaszáló rétjei az Ipoly mentén voltak, sőt a mikolaiaknak, letkésieknek az Ipolyon túl is voltak rétjeik, amelyeket a határendezéssel elvesztettek. Ujabb teret hódít tehát a szántóföldeken a takarmány. A 10 holdas gazdának a 3—4 hold búza mellett 2 hold lucernát, egy darab lóherét is termesztenie kellett. Még ezt a mennyiséget is pótolni kellett a rossz esztendőkben a másodvetésekkel (csalamádé, repce a tarlóba). ínséges években még a csirkatakarmányra (aratás után kinőtt mag) is rászorultak. A lucerna nagyon jó takarmány volt, ha kellő csapadékot kapott, még ötször is lehetett kaszálni. Ha viszont a rossz maggal behozták a betegségét, az arankát, még két évet sem ért meg. Hat-nyolc évig is meghagyják a jó lucernást. Kiváló búza van utána, javítja a földet. Ha sokáig volt lucerna a földben, kétszer egymás után is vetnek bele búzát. Másodszorra lett igazán jó, mert akkorra összeállott a föld és nem tudta annyira járni a féreg, mint első esztendőben. A lóhere (vöröshere) dúsabb termő talán, mint a lucerna, de nem termett olyan sokáig, nem volt olyan szapora. 2—3 év után ki kellett szántani. Az 1920-as évek után terjedt el és került nagyobb területen a szántóföldbe a szarvaskeret, lennek (bükköny), néha zabbal együtt vetve, valamint a lencse és a mohar. 101 Az első kettő nagyon bőtermő volt. Mindegyiket évente kellett vetni. A vetés (termesztési módok) A földműves tudatosan (hagyományok által irányítottan) avatkozik bele a természet rendjébe, amikor termeszt. Ennek a beavatkozásnak egyik lényeges mozzanata a megfelelően előkészített talajba történő vetés. A vetés művelete nem a talajba ültetéssel kezdődik. A mag kiválasztása már az előző évi terméskor megtörténik. Ha a magot nem házilag termelték, a tél folyamán szerezték, cserélték a vetnivalót. A vetőmag mindig a legjobb, leghibátlanabb termény. (Ez alól csak talán a burgonya kivétel.) A gabonáknál már lábon kijelölik (mert akkor látszik), hogy honnan hagynak vetnivalót. Aratáskor megjelölik a kévéket és hordáskor, csépléskor külön kezelik, amihez még nagy szükség esetén sem nyúlnak. A vetni való gabona sohasem ment verembe. A kukoricát fosztáskor választják ki. A vetni való gabonát (különösen a búzát) tisztítani kellett. E században, a vetőgéppel együtt terjedt el a cüinderezö (magtisztító henger). Egy kevés termény ellenében a jó gazdáknál tisztították meg a magot, nehogy kunkót (kunkolt), gazt termesszenek. A búzát vetés előtt néhány nappal (hogy még meg tudjon szikkadni) csávázzák. Bordói levet készítettek (kékkő és mész keveréke vízben oldva), és a gabonát egy teknőben megkeverték. Ha több volt, akkor a kamra tiszta padlóján forgatták át lapáttal, miközben öntözték. Gabonaüszög, gabonarozsda ellen csáváztak. A párás, nyomott, „fulladt időben" kapta el a kalászát kihányt búza a rozsdát. A bánkúti nagyon kényes volt erre, azért is maradt el a termesztése. A gabonák vetése a századfordulóig kizárólag kézzel történt. A gép lassan terjed, 1871-ben az ország 13 megyéjében még egyáltalán nincs vetőgép. 102 Vácon Szabó József dinnye- és búzanemesítő papi ember 1791-ben már gépi vetéssel próbálkozik, új, gazdaságos vetési módot kísérletez ki. 1895-ben Hont megyében összesen 369 vetőgép van. 103 Vámosmikolán 1907—1910 körül a Huszár169
