Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

40. kép. Aratás és kévekötés (Vámosmikola, 1940. repr. F. 9004) Kemencén a rozsból birecset sütöttek. Megcsíráztatták, megtörték mázsárban, kicsavarták a levét, összekeverték rozsliszttel és megsütötték. A kalászból kinövő anyarozsot nem használták gyógyszernek. A gyerekek szedegették a kévékből és a gépek alatt és eladták a patikában. Rozsból pálinkát is csináltak. „Forró vízben megabároltuk, élesztőt tettünk bele. Nyolc napig forrt és utána borként lehetett inni. Ha kifőzték, pálinka lett belőle. 25 literes fazékba öntöttük bele. Fából trejfuszt tettünk a fazékba, rá egy tálat. Az egészet lefedtük egy lavórral, körűkötöztük ronggyal, hogy a gőze ne jöjjön ki. Lassú tűzön főztük és háromszori vízcsere után megfőtt. Kukoricából, gyümölcsből is így főztünk pálinkát." A talaj- és éghajlati adottságok figyelembevételével a rozsot valamivel meghaladó mennyiségben termesztettek zabot, főleg а lovasgazdák. A több ágú, fürtöszabot ismerik. A zabszalma nagyon jó takarmány, szarvasmarhával etették. Az árpatermesztés nagy múltú, bár ebben az évszázadban öltött jelentősebb méreteket a sörárpa nagy kereslete révén. A fellendült hizlaló állattenyésztés is indokolja a megnövekedett árpatermelést; biztosabb termésű volt ezen a vidéken a kukoricánál. Először 1605-ben szerepel az összeírásokban.

87 A sikárárpa szebb szemű, nem volt olyan apadt, mint a másik. Jó földekben termett. A kétsoros árpa tokos fajta volt. Őszi és tavaszi fajta árpák voltak. Mindegyik jó volt, a tavaszi kisebb termésű, később érő. Vámosmikolán emlegetik, hogy az ötvenes években, amikor minden gabonát elvittek, egyszer ettek árpakenyeret is. Az árpaszalma is fontos takarmány volt, külön is kazlazták a zabbal együtt. A kölest másodvetésnek ültették takarmányként a korán szabadult őszi árpa tarlójába. Az idősebbek hallottak arról, hogy az öregek köleskását is ettek 160