Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

tenek őszi és tavaszi salátát. Paprikából a bogyiszlóit és a főzni való fűszerpaprikát nevelik. Káposztából piros-, valamint korai és kései fehéret termelnek. A paprika, káposzta sok vizet kíván. A patak menti kertekben van jó helye. Paradicsomból egyfajta kerek, piros volt csak, amit többnyire befőztek. A laposborsó volt korábban, most már sok fajta van a 'boltból. Babból gyík-, cukor(nagyszemű, barna), jég-, tehén-, sárga- (jó termő), és zőggyibevaló fajtákat termelik. Ha lehet, mindig a kukoricába vetik, külön nem. Fehérbab volt a legtöbb. Tarkababot többnyire csak a szőlőbe ültettek az asszonyok és a krumpli szélére cifraságnak. A tarkabab sűrű babnak készítve volt nagyon jó étel (13. kép). Lopótök minden szőlősgazdánál volt. Rendszerint a szőlőben fára futtatták vagy állványt csináltak neki (15. kép). Az öregebbek nagy kedvvel foglalkoztak vele. Formálták, alakították, felírásokat, díszeket karcoltak bele, ami kiforrt. Ugyanitt termesztették a kobaktököt is. Kis deszkadarabot tettek alá, hogy lapos legyen a feneke, jól megálljon. A nyakát is alakították, szőlőkötözővel szűkebbre szorították, hogy vékony legyen, megálljon rajta a spárga. Szüretkor szedték le óvatosan. Száraz helyen felakasztva száradt mindkét fajta. Télen, tavasszal ügyesen kilukasztva szedték ki a magját. Kiforrázták és lehetett használni. A kobaktökbe egyfajta dolgot lehetett tartani, mert magába szívta az ízt és szagot a héja, és bor után a víz pl. rossz ízű volt. A harmincas években különösen sok uborkát termeltek. Ipolytölgyesen a tarlóba vetett uborkát szerződéssel értékesítették.

85 A mezőn a babot, tököt kukorica, krumpli közé, a mákot répasorba ültetik. Dinnyetermesztés elmaradt. Egy-két tövet ültetnek csemegének a trágyadomb mellé vagy trágyás kiskertsarokba. Ugyanígy a kiskertekbe ültetnek újabban spárga- és téli csíkos tököt, ami azelőtt a kukoricában volt csak. Enni nem is vetettek külön fajtát, hanem a marhákéból, amikor még gyenge zöld volt, hoztak haza enni. A ház előtti és első udvarok virágoskertjei egyre inkább a városi parkok hatását tükrözik, különösen az újonnan készült épületeknél. Rendet tartanak a virágok között. Azonos fajták és színek többé-kevésbé rendezett foltokban jelentkeznek, kezelt, tervszerűen elrendezett foltokat alkotnak. A ma is meglevő néhány régi virágoskert, parasztkiskert sokszorosát adta fajtában a mai kerteknek, a maga természetes rendje szerint. Arra törekedtek, hogy minél tarkább, színesebb, több fajta legyen és mindig legyen virág tavasztól őszig. Ahol kinőtt, meghagyták, ahol üres hely volt, beültették. Nagy kultusza volt a szagos, fűszer- és gyógynövényeknek (borsika, rozmaring, pizike, szagosmenta), amelyek nem csak díszként szolgáltak, de ételek ízesítésére, ruha tartósítására, illatosításra, gyógyításra stb. Vámosmikolán a húsz éve özvegyen élő, gyermektelen, 84 éves Medgyes Imréné Födi Kati kb. 10 m

2 területű virágoskertjében a következő növényeket találtuk: bazsalyinka, rozmaring, krizantin (mindenszenteknapi és nyári), petónia (hat színben), pünkösdi teljes szegfű (rózsaszín), szagosmenta, ibolya (háromszornyíló kárpáti), kéknefelejcs, bukorrózsa (rózsaszín és fehér), csipkerózsa, bárzsing, kácsaszája (tátika), pizike (sárga és piros pipitér), barátrózsa (fehér, rózsaszín, kék), sárga viola, borsika, margaretta, muskátli, fátyolka, gunyhóvirág (úrnapi), jázmin, bazsarózsa. Mindez csak ízelítő abból a csodálatos, gazdag természeti világból, amely itt ezen a tájon a földműves embert körülvette. A falvak embere mindezeket (és jóval többet a felsoroltnál) ismerte, szárrrb-sr'vette, szükségletei szerint hasznosította. Cselekedete summája sohasem volt haszontalan. Vagy táplálékul, or156