Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

A négyszögletesek a régebbiek (múlt század), a háromszögletűek az újabbak, a vasekével együtt terjedtek el. Ma már nem lehet találni egyiket sem. Általánosan a sarkokon vontatták akkor, ha egy sorban és nem ellentetten voltak a fogak a boronában azért, hogy jól megdolgozza a földet. A faborona továbbélését másodlagos jelentősége magyarázza, valamint az a tény, hogy ugyanazt a funkciót lényegében azonos módon olcsóbb eszközzzel tudták elvégezni. Hont megyében 1895-ben mindössze 13%-ot tesz ki a vasboronák száma.

77 A leveles vasboronák csak az utóbbi negyven évben kezdtek elterjedni. Tartósabbak voltak és jobban alakultak a föld felszínéhez. Elsősorban rögtörésre, a föld porhanyóbbá tételére és szemtakarásra használták. Ugyanúgy vontatták, mint az ekét. Ha szükséges volt (röges föld) követ, tuskót tettek rá, vagy az ülésdeszkára gyerek ült, erős állatok után a gazda állt rá. Az őszi szántás kivételével mindig megboronálták a földet. Ha vető alá szántottak, akkor csak vetés után boronáltak; először faboronával, azután kétszer tüskeboronával (Kemence). A tüskeborona (magtakaró, Bernecebaráti, Kemence, tüskeborona, sima borona, tövisborona, Ipolytölgyes, Vámosmikola, Letkés stb., tüskefogas, Pilismarót, faborona, Tolmács) mindenütt házilag készül (11/5. kép). Nem helyettesíti a fogast, ez magyarázza, hogy szinte napjainkig fennmaradt, holott annál jóval gyengébb szerkezetű.

78 Esetleg rámáját csinálja a bognár vagy ügyes kezű faragóember. Egy véka (20—25 kg) búzáért adtak egyet Kemencén. A váci vásárokon mindig lehetett kapni készen tüskeboronát is. Ha vigyáznak rá (nem szikkad ki), 2—3 évig használható, de azután újítani kell. Rámája mindenütt hosszú oldalú, háromcsapos forma, amely fölül szorítja, alul tartja a tüskéket (11/5. kép). A Magyar Néprajzi Atlasz anyagában a szomszédos Csábról (Csehszlovákia) olyan formát is feljegyeztek, amelynél a legfelső rámafába vastüskéket vertek. A kováccsal csináltatták, kifurkálták és beleverték. így jobban takart (a fogas és borona bizonyos fokú kombinációja lett).

79 Főleg kökény-, esetleg galagonyafából készült, amit válogatva szedtek az erdőn (söprűs, nagyfejű, hosszú szálak). Áztatás után a szárakat megcsavarták 23. kép. Csákán, ortóka ,(Kemenoe, F. 11 905) 150