Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

szes föld) alakítottak ki. Ugyancsak meghatározták a mellékföld vagy kisföld (káposztás-, kenderföld) mértékét (80—200 öl), legelő- és erdőjogot. A legelő és erdő közös kezelésben maradt. Egy jog kb. egy méter fát, illetve a legelőnél meghatározott számú kihajtható állatot jelentett.

53 Volt, ahol a legelőket felosztották (Vámosmikola egy részén), amelyet többnyire művelés alá vettek. Gyakran szelíd szőlőnek (a régi szőlőket nem kellett ojtani) törték fel. Egy eszmei jobbágytelek (Szokolyán fontos, Perőcsényben és másutt is porta a neve) (86., 110. kép) körülbelül 25 hold nagyságú volt. Ebből egy hold belsőség, 18 hold szántó, 6 hold rét, kender, káposztás, szilváskert járt még.

54 A földterületek nagyságát minőségi osztályozás szerint állapították meg a faluközösség által fizetett „hites mérnökök". Ekkor jelölték ki a közös használatban maradt iskola- és templomföldeket, temetőt, agyag- és kavicsbányákat.

55 Ez a bonyolult tagosítási rendszer végeredményben csak papíron valósult meg. Az új állapot lefektetésekor már nem volt valós, mert az örökléssel történő aprózódáson túl a nagyarányú eladások borították fel a frissen kialakított rendet. Szinte minden 30 évben meg kellene ismételni a tagosítást a szétaprózódás rendszeres megszüntetésére. Lőrincz József vámosmikolai adatközlő elmondja, hogy „a határmegosztás után az egy tagba vett gyenge földeket át kellett dolgozni. Nehezen ment. Párkányból hozták a kenyeret, annyi sem termett. Az iga nélküli napszámos, zsellér szabadult a földtől, eladta, akinek pénze volt, az összevette. így lettek hamarosan a nagygazdák. Máshol meg fordítva ment. Nagyapámnak 48 hold földje volt. Egy kereskedő elpörölt belőle a kölcsönért 24 holdat. Azt meg 6 gyerek között szétosztotta, így egynek 4 hold maradt. Ha asszonyt hozott valaki, az is hozott földet. Nehéz volt. 5—6 hold földbe nagyon kellett dolgozni, hogy meg tudjon élni." A tagosításokkal egyidejűleg egyszerűsödik a korábbi számolási rendszer is, amelynek emléke még mindig él. Egy vékás föld (egy véka, 25 kg búza), 300 D-öl. 2 pozsonyi mérő 1 kishold föld. Egy szapu 4 vékával egyenlő, ami egy magyar holdat (kishold) tesz ki.

56 Egy hosszú öl 195 cm-t tesz, 10 öl 1 láncot. Az öllel jött a katasztrális hold, most meg a hektár lesz (Vámosmikola).

57 Az elmondottakból következik, hogy a tagosítás nem hozta meg a kívánt célt, a termelékenyebb gazdálkodást, mert a kapitalizmus termelte vagyonéhség felborította az elméleti rendet. A parasztgazdaság az értelmetlenségig aprózódott. A XX. század elején felbomlik a vetésforgó kényszere is, ami még inkább utat enged a parcellázódásnak. A szétparózódásra számtalan példa van. Területünkről Nóvák L. hoz cikkében szemléletes anyagot, a tagosítás előtti időből az ipolytölgyesi Vertig János; a legutóbbi évekből pedig Hirt Henrik 10 holdas nagybörzsönyi gazda birtokáról.

58 Ilyen módon világossá válik, hogy a 10 holdas gazdát miért nevezték Vámosmikolán zsellérgazdának. A parcellákon gazdálkodó törpebirtok képtelen volt gazdaságosan termelni. A 19 holdból 3—4 hold búza, fél hold rozs, 1 hold árpa, fél hold krumpli és kukorica, a többi takarmány az állatoknak, mindez 15—20 parcellában.

59 A kis- és nagygazdák közül többen rendszeresen béreltek földet. Hellner János Vámosmikolán pl. 24 hold földje mellé még 25-öt bérelt (árendába) a Huszár méltóságos úrtól. 6 évre szokták kiadni a földeket. Három mázsa búzát kellett adni egy magyar hold után. Ha rossz volt a termés, a saját földek hasznát is elvitte, és nem maradt kenyér. Az egy kézen levő földek arányát a tagosítás befej eztekor még viszonylag 140