Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

1715-ben 16 jobbágyot és 6 zsellért írtak össze." (Ebből 18 magyar, 1 német, 1 tót nevű, akik 217 köblös szántót, 55 kaszás rétet használtak.)

2 „1720-ban 27 jobbágyot, akik közül 24-nek volt szántóföldje (egyre-egyre 15,6 p. mérő jutott átlag), 25-nek rétje; legelőjük volt bőven; szőlőt éppen csak kezdtek telepíteni. Az elvetett gabona 2 nyomásban művelve, közepes évben 2 V2—3-szoros termést adott."

3 A megművelt szántóföld ekkor 357 V2 köblös, rétjük 58 72 kaszás. Szőlőt még nem jelez a statisztika, de korcsmából 30 ft jövedelmet és egy malmot már igen.

4 Negyven évvel később (1760) már 5 taksafizető (mészáros, kovács, molnár, korcsmáros, szűcs) van a faluban. Nagy népességnövekedés (bevándorlás) es vagyonosodás tapasztalható.

5 A földesúr a Grassalkovich család, ettől az időtől kezdve a falu története összeforr a gödöllői uradalmakkal.

6 A Rákóczi-kort követően folyamatosan növekszik a lakosság, nő az eke alá fogott földterület. A XIX. század elején szlovák telepesek is érkeznek (80 fő). A falu a századfordulón 1500 magyar lakosú, akik 7876 kat. hold határból 2800 holdat szántanak, 503 a rét, 85 a kert és mindössze 3 hold a szőlő, 348 a legelő. Az erdő majdnem 4000 holdat tesz ki.

7 Napjainkban a lakosság 2000 fő körül mozog. A felsorakoztatott néhány adat világosabbá teszi számunkra a könyvben írottakat. Egyúttal értelmez néhány olyan közlést, amiről a szerzőnk nem tudhatott. A táj és ezen belül a falu néprajzilag jobban kutatott, mint az átlag magyar falvak. Az eddigi eredményekbe enged bepillantást a bevezetőt követő irodalomjegyzék. Itt csak néhány tanulmányról szólunk, amelyek közelebbről kapcsolódnak a könyv anyagához, kiegészítve vagy megerősítve az itt közölteket. A nagyszámú kutatás közül legtöbb (egy-egy témakört vizsgálva) a táj több településével foglalkozik. A Galga mentéről szóló írások mindegyikében találunk a falura vonatkozó adatokat. A harmincas évektől Gönyey Sándor és munkatársai rendszeresen járták a vidéket. Kutatásuk kiindulópontja Galgamácsa volt, amint erről a könyvben is sok szó esik. Munkájuk eredményét az irodalom című fejezetben te= kintheti át a kutató. Gönyey Sándor gyűjtésének egy részét 1940-ben közölte a Néprajzi Értesítő hasábjain „Adatok Galgamácsa néprajzához" címmel.

8 Ebben a 30 oldalas tanulmányban elsősorban az építkezés, tüzelőberendezés, földművelés, fuvarozás, részes aratás, szőlő, méhészet, ételek, viselet, szokások témakörét érinti. Ugyanazokat a személyeket is idézi, akiket Dudás Juli is emleget. Juli egy rajzát is közli. Néha sorok, gondolatok egyeznek szinte szóról szóra a most közöltekkel. Akad néhány ellentétes megállapítás is (pl. Gönyey szerint a Szent Iván-i tüzet párosával ugrottak). Ezek egyértelmű 6