Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

kezével fogott, a másikban levő sukkal erősen ütötte, hogy apróra törjön a kender vesszeje. Utána a törővályú lábához csapdosta, hogy ami nem akart elválni a kender szálától — a pozderja —, így leveregesse. Addig rázogatta, veregette, ütögette, míg meg nem szabadult a kenderszál a vesszejétől. Utána következett a tilolás. A tiló olyan kivitelezéssel volt készítve, mint a törővályú, csak át volt teljesen vágva a rönk, amiben egy nyelvszerűség járt. Az törte szorosan még jobban össze azt a pozderját, amit a törés alatt nem bírtunk eltávolítani. Igen szép és érdekes alkotmány. Aki ügyesen tudott tilolni, annak a kezében olyan szépen pattogott, hogy élvezet volt hallgatni. Fortélya volt a kezelésének, amelyet a munka alkalmával kellett a gyakorlatban használni. Akkor aztán szólt a tiló úgy, hogy odafigyelt bárki. Általában egyszerre tiloltak. Egymás ellen szóltak a tilók. Szóródtak a kenderek, a nyári forró napsütésben izzadtak is a menyecskék! Ha éles volt a kenderszál, héhelés (fésülés) előtt megmorzsolták. Kender- Ösz felé morzsolgatták a kendert a lányok az ablak alatt, nótázva. morzsolás Kivittek este két-három zsák kendert, megtaposták lábbal. Egyik este egyik háznál, másnap a másiknál. Mindig azét, akinek az ablaka alatt voltak. Ha meggyötörték megpuhult. Igaz több volt belőle a kóc, mint a szála. Pokrócot terítettek a kerítés mellé, azon morzsolták. Fogták a kerítést, és úgy mezítláb, táncolva taposgatták. Sorban, egymásét készítették elő a fonáshoz, hogy jobb, puhább legyen a kender. Ha kemény szálú volt és éles, nem lehetett szép fonalat sodorni belőle. Mezítláb kellett csinálni, zsákot terítettek a földre, összegöngyölítették a kendercsomót és lábbal jól meggyötörték. Esténként, nótaszóval, legények társaságában folytatták. Sok dalt énekeltek közben: Morzsolom a kenderem, kenderem, Várom az én kedvesem, Várom az én kedvesem, Kacsintok a szemébe, szemébe, Csókot kapok én érte, Csókot kapok én érte, Ha én kapok, adok is, adok is, Arra való vagyok is, Arra való vagyok is. Héhelés A morzsolás után a héhelés időszaka következett. Héhelés alatt szortírozták a kender minőségét. Amit először húzott le a héhő, az volt a kóc, ebből lett a kócfonál, amit vastag szálúra fontak. Ebből szőtték a zsákot- Másodszálú volt a pátyosz, amiből a csupafonalas hamvasokat szőtték. (Csupafonalas az a vászon, amelybe szövéskor nem szőnek pamutfonalat). A harmadik a szösz. Abból már finom fonalat lehetett fonni, pamut közé, ágylepedőnek valót. Negyedik az a finom szálú kender, a szálakender, amiből minden selejt ki van fésülve. Haj szálvékony fonalat lehet belőle fonni. Rendkívül erősét. Amikor elhasználódik a vászon, amit belőle szőnek pamuttal, úgy szakad el, hogy a pamutot megeszi a fonál és kihull belőle. A fonál még akkor is rugalmas. 10—12 év az élete a jó vászonruhának, de ezt ne úgy tessenek gondolni, mint egy ünneplő ruhát! Ez állandó 220