Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

senki ott tanú, csak a két csendőr meg én, ott vallattak. Egyszer csak nagy robajjal csapódik a külső ajtó, majd beröpül a másik ajtó. Megjelent az én drága édesapám. Valaki megmondta neki, hogy a csendőrök elvittek. — „Hej az anyátok hét erre-arrát! — mondta a szöveget üvöltve —, ha bajotok van, itt vagyok én, nem ez a szerencsétlen gyerek." Rávágott az asztalra, voltak az urak minden néven szólítva! Felkapott apám a karjába és azonnal elvitt az orvoshoz, abban a kétségbeesett állapotban. Két héten belül ki is vetkőztették azt a goromba csendőrt. Féltem is tőlük úgy, hogy ha az úton megláttam a kakastollukat, azonnal gyomorgörcsöt kaptam. Sokat jöttek ezek hozzánk, mindig keresték a fegyvert, de édesapám úgy eltette, hogy nem találták meg. Több fegyvere volt neki, kettőt el is vettek tőle, de maradt vagy négy. A szőlőjében volt egy helyes kis házikó, jobban mondva gunyhó, de elég takaros. Cserepes volt a tetőzete. Egy kis ágy volt benne. A sparheltot ő rakta, volt még egy kis asztal, ami az ő szükségét szolgálta, ha ott tartózkodott. Igen jó helyen volt a szőlője. Nagyon szeretett ott tartózkodni, sűrűn volt ott, a második otthona lett. Este odament, befűtött, lepihent, éjfél felé kiment lesre. Ott is tartott fegyvert. Többször feltörték ezt a gunyhót a kíváncsi emberek. Egy alkalommal el is vitték a kabátját belőle. Szólt is a csendőröknek, hogy feltörik a gunyhót. De azok nem sok ügyet rendeztek belőle. ígérni ígérték akkor, amikor eljöttek hozzá bort inni. Arra azért be-betértek, nem haragudtak azért ők az apámra. Egy alkalommal valakit feljelentettek a faluban, hogy fegyvere van. Abban az időben többnek volt fegyvere, ilyen orvvadászoknak. Be is idézték a? illetőt, hogy hol a fegyvere, azonnal szolgáltassa be! Tagadta a vádlott, de tanú jött rá, hogy igen is látták, hogy meglőtte a nyulat. Mit volt tenni elvállalta, de ő eladta már Kovács Pálnak. Beidézik Kovácsot, ő eladta Kuruc Istvánnak. Azt is behozzák, ő is eladta Pesti Józsefnek, azt is behozzák. Ez is eladta egy másiknak. így folyt az ügy már két napon keresztül, de a megnevezetteket nem engedték haza, hanem ott tartották őket bezárva, azért, hogy össze ne beszélhessenek és a fegyvert előadják. Majd harmadnapra már vannak vagy tizen befogva. Az akkori vádlott úgy vallott, hogy ő az édesapámnak adta el. A fogdabeliek nagyon mérgelődtek, hogy meg kellett volna mondani, hogy hol a fegyver, mindjárt az elején. Nem kellene így kínlódni itt, úgy is az a céljuk a csendőröknek, hogy a Ferkó bácsit lebuktassák. Űgy sem tud az öreg mit tenni, meg kell mondja és el kell vállalja, hogy ő vette meg a fegyvert és nála van. Fogadtak az emberek, akik be voltak csukva. Fele úgy gondolta, hogy meg kell mondani neki, mert nem tud mit tenni, ennyien rávallottunk. Másik fele pedig azt állította, hogy meglátjátok az öreg Dudás végét veti a mókának, annak több esze van, mint húsz csendőrnek, azt nem fogják mellénk csukni. Be is hívták apámat. Nagyon boldog volt a csendőrszázados. Apám elé tárta az ügyet. Mivel tíz ember rád vallott, hogy a fegyver nálad van, ne is kerteljél, mert innen kiút nincs. Te vetted meg tőlük, add elő. Pillanatok alatt apám látta, hogy más tennivalója nincs, vállalta. — ,,Igazat mondottak azok, én vettem meg azt a bizonyos fegyvert. De azt is mondtam, illetve jelentettem nektek, hogy feltörték a gunyhómat. Ott tartottam, és ellopták." Na70