Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Bevezető A szokásostól eltérő vállalkozás, hogy egy múzeumi évkönyv teljes terjedelmében egy paraszti életírást tesz közzé. Több néprajzos nemzedék gyakorolta tollát a galgamáesai Dudás család emlékei nyomán. Ezeken az alkalmakon nemcsak a múzeumok gyarapodtak, hanem az adatközlő, így Dudás Juli is látóvá vált. így kerülhetett sor arra, hogy biztatásunkra ez a munka megszülethessen. Gondjainkat nem kevéssel növeltük, amikor a kiadást elhatároztuk. De tettük ezt azért, mert a könyv tartalma bizonyítani fogja, hogy szerzője nemcsak szépen hímez, énekel, csoportot szervez és tanít, jól fest, hanem szűkebb világa emlékeinek is hű krónikása. A kötet Dudás Juli emlékei alapján felépítve mutatja be Galgamácsát, amelynek híre-neve egybeforrott az övével. Galga-völgye, bár néprajzilag alaposan még nem elemzett, de az eddigi adatokkal is bizonyítható egység. Galgagyörktől Túráig a folyó vonzásában sorakozó falvak sok azonos vonást őriznek. Máig is hagyományőrzők. Az azonos vonások, a földrajzi egység ellenére maguk a falvak azonban önálló etnikai jelenségek. Az egységen belüli különállásuk legjobban a viseletben (azon belül is az egyes darabok és különösen pl. a főkötők) viselési módjában különböznek. A táj földrajzi központja — sokirányú vonzásával erősítve ezt a szerepet — Aszód. A várossá növő falu múzeuma gyűjti és őrzi a Galga-völgy néprajzát. Állandó kiállításán önálló teremben sorakoznak az említett falvak népművészeti, néprajzi, viseleti emlékei. Galgamácsa szép fekvésű határát a Cserhátból a Gödöllői-dombságba átnyúló hullámos térszín, a hajlatokat és a lankákat keresztülszelő Galga teszi változatossá. A falut az okleveles emlékekkel nem bővelkedő magyar középkortól kezdve említik (1284, Ákos nemzetség birtoka). A XIII. században még két község, Alsó- és Felsőmácsa néven.

1 Wellmann írja, hogy „A törökkor idejében lakott hely. A felszabadító háborúban pusztává lesz, s csak 1695-ben van ismét adóztatható népessége. 5