Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

a tervet 1 : 10 m-ben. Majd azt is zsűri elé viszik. El is készítettem. Voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy Istenem, hová tettem az eszem, mit fogok én ilyen nagy területre rajzolni? Még édesapámnak is az volt a hozzászólása: „Julkám, sok szegény em­bernek jó lett volna 50 négyzetméter krumpliföldnek is." A terv elkészítésével igen meg voltak elégedve, de aztán énnékem volt vele , bosszúságom, amikor ugyanazt kellett elkészítsem 50 méteren. Eleinte semmi fantáziát nem láttam a másolásban. Már említettem, hogy kétszer ugyanazt sohasem szerettem és nem tudtam pontosan úgy megcsinálni. Később már változtattam is. Gyönyörködtem a sok szépre pingált figurában. így tudtam haladni. Sokszor virradatig, reg­gelig dolgoztam. Nappal sokan jöttek látogatni, az csak visszatartott a munkába. Egy év alatt készültem el. Elmerülve a kedvenc munkában jobban' élveztem volna azt, ha szabadon onthattam volna gondolataimat, lelkivilágomat a terjedel­mes felületeken, de kötve voltam a lefixált tervhez. Kétségbeesésem akkor semmisült meg, amikor a gyakorlat bebizonyította, hogy nem 50 négyzetméter, de ezer sem merítené ki a fantáziám. Amikor ezt a munkát befejeztem, újabb szerződést kötöttek ve­lem a különterem tapétafalára, 30 négyzetméterre. 6 m hosszú és 5 méter magas volt egy téma. Falusi lakodalmat festettem, a fiatal csa­ládi otthonnal. Újabb megbízás Ezután a gellérthegyi „Búsuló juhász" étterem bárhelyiségének presszóját teljes egészében népművészeti motívumokkal díszítettem. Ezt a munkát is igen rövid időre szorították. A Marina utolsó képeinek készítésével egyidőben kezdtem a lambérlécek pingálását, majd a mennyezet girlandját, a gerendadíszeket és még két fali fres­kót festettem. Ez volt az első fali festményem. Igen fárasztó volt, nehéz még az emlékezésem is, ha felidézem. Az ajtó fölött körben több apró pepecselés. Ott is volt olyan éjszaka, hogy az állványon virrad­tam. 1968 tavaszán egy 300 X 100-as nagyságú képet készítettem a Bánki-tó magyar csárdájába. A kép témája szintén lakodalmas, banki népviseletben. Dunaújvárosi 1969-ben a dunaújvárosi Szalkai-sziget halászcsárdájába kértek faliképek fel kép készítésére, különböző témákkal, összesen 18 folyóméter nagy­ságban, amelyet aztán el is helyeztek a csárdában. Moldován Ebben az évben volt a Moldován Domokos rendezte Parasztfestők filmjei sorozatban a rólam készült film („Vankóné Dudás Juli") ősbemutatója a kultúrházunkban, amelynek emlékezetes bevezetőjét Ortutay Gyula professzor úr tartotta. Moldován Domokos több filmet is készített ró­lam. Találkozásunk, amely 1965-ben kezdődött, életem és munkám je­lentős változását hozta. A Marina Szálló kép ai az ő segítsége révén születtek, mert az Üj írásban ő tette közzé rajzaim, amire felfigyel­tek a tervezőmérnökök. Filmjeinek hazai és külföldi sikere volt az elindítója a már említett és ezután következő munkáimnak, a csopor­tom külföldi (olaszországi és jugoszláviai) nagy sikerrel zajlott szerep­lésének. Okos tanácsaiért, biztatásáért mindig hálával gondolok rá. Azok közé a sokak közé tartozik, akik segítettek és bátorítottak elkép­zeléseim valóra váltásában. 44

Next

/
Thumbnails
Contents