Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Műsort csinálunk Mesekönyvem Itthoni gondok Népművészet a faluban már lassan dolgozni tudott. A többi kelléket, például a blúzokra a selymet, kötény-kelmét, szalagokat, csipkéket, gyöngyöt apránként vásároltam meg. Mindről eltettem a blokkot az elszámoláshoz. A többi játékhoz pedig otthonról, a háztartásból került ki az anyag. Határidőre el is készültem. Nagyon tetszettek a játékok. Egy hatalmas kosárral lett a cirokszár játék! A babák is jók lettek! Elszámoláskor még pénzt is kaptam, nem kellett visszaadni az előlegből. Nemsokára a munkám után megvettük a másik lovat is. Nagyon jókor jött ez a megrendelés, de az erkölcsi elismerés annál is többet jelentett! 1952-ben már a Muharai Elemér bácsival állítottunk össze műsort kiállítással egybekötve. Lengyel Györgyinek sorozatosan készítettem kézimunkákat a Népművelési Intézet kiállításaihoz. Szám szerint nem is tudom hányat. 1953-ban készítettem el a „Csicsija bubája" dajkarímes könyvemet a Móra Ferenc Könyvkiadónál. Ez igen nehéz volt részemről. Nem ismertem a módszert, amit a nyomdánál használnak. Négyszer rajzoltam át a könyvet. Megjelent a könyv tizenötezer példányban. Mikulás napján jelent meg, de karácsony után már nem tudtam venni Pesten. Vidékről hozattunk. Nagy boldogságot jelentett a munkám elismerése. 1953-ben kaptam a „Szocialista kultúráért" kitüntetésemet. 1954 —55-ben többször szerepeltem kiállításokon a megbízásból készített munkámmal. 1956-ban lettem a „Népművészet mestere", az elsők között. A sok otthoni munka — amit említettem — megvolt továbbra is. A nehézség mindig jobban terhelődött a vállamra, mivel szüleim igen-igen gyöngültek, Etikém iskolába került, egyre nőtt a munka, meg a gond. De a csoport amit vezettem az virult. Nem hagytam őket. Tanítgattam, ahogy tudtam. Nagyon sok éjjel éjfél után tértem ágyba. Olyan is nagyon sok volt, hogy le sem pihentem. Még azok sem, akik velem dolgoztak, özvegy Hajdú Istvánné volt az én munkatársam. Ö egy csodás munkabíró asszony máig is. A lányáról nem is beszélve ! Velük dolgoztam. Szövéssel neveztem be egy alkalommal az Ernst Múzeum kiállítására. Szőni egyedül nem lehet. Űgy vállaltam el, ha ők jönnek segíteni. A terveket én elkészítettem milliméter papíron, utána leszőtte Katus (Hajdú Istvánné). így aztán a lányát is besodorta az áradat, őt Kovács Bélánénak hívják, lányneve Hajdú Anna. Olyan szépen hímez, mintha ecsetelve lenne a motívum ! Nagyon sok tehetséges asszonyka van Galgamácsán! De, ha az anyagi oldalát nézik, a népművészet nem jövedelmező, nem lehet belőle megélni. A népművészetet szeretni kell, vállalni a lemondásokat, feladni a kényelmes esti ágybatérést. Ha a kereset nagy lenne, sokan vállalnák és feláldoznák a nyugalmukat. A fizikai munka sokkal nehezebb, de este ágyba tér az ember időben. Az egészséges ember reggel friss, pihent erővel ébred és folytatja tovább mindennapi munkáját. A népművészet iránti érzéket pénzzel nem lehet megszerezni, erre születni kell. A vidéki ember régen nem is értékelte ezt annyira, mint az értelmiség. Saját szükségletére a falunak legalább 80 száza32