Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

A mácsai utcában, Egy cigány edényt árol, Kiabál, vegyenek, Egy kicsit fekete, Huncut mind a két szeme, Bögrét más egyebet, Mert a piszkos konyhára, Több kell, mint a tisztára, Reszelő, meszelő, kiskanál, nagykanál, Ragyog a konyha falán. Egy kislánynak kiabál, Hogy valamit vegyen már, ö magát is árolja, csak valaki megtartsa, Van néki mindene, Faszege, vasszege, Amire felakasszák, Szőrtarisznyát, a sapkát, Tésztaszedő, köpülő, Szita, kávépörkölő, Házi vászontörülő, Háziasszonynak való, Olló, sarló, vasaló, Az asszonynak jaj de jó! Befejezem emlékeim leírását. Szép volt a gyermekkorom, vidám az ifjúságom. Ha körülményeim nehezebbek voltak, borúsnak láttam a világot, de mindig bíztam, elsősorban önmagamban. Azt írtam, amibe beleszülettem, amiben nevelkedtem. Ahogy láttam és hallottam, aszerint jegyeztem le szülőfalum szokásait, a nehéz hétköznapokat, a derűs ünnepeket. Azt szeretném, hogy az utánam jövő nemzedék ezáltal bepillantana a nehéz, de mégis derűs világunkba, amelyről oly őszintén vallottam.