Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Délig nem volt szabad semmit enni. Délben az ebéd is külön szer- Karácsonyi tartás szerint ment. Leül az egész család. Elvégzik az Urangyalát ebéd és megkezdik az ebédet. Az anya kijelenti: mindenki gondoljon a másikra és a korácsonyi morzsára. Az első kanál ételt az asztalra kellett tenni, mert ebből lett a karácsonyi morzsa. Először meg kellett enni egy gerezd fokhagymát, hogy egész évben meg ne csípjen a kígyó. Utána jött a bableves, majd a mákos tészta. Az eladó lányoknak ilyenkor figyelmeseknek kell lenni, mert a mások villájáról le kell kapni a mákos tésztát és azt is a kapuban kell megenni, hogy a lucadió bizonyítékát (jóslatát) megbiztosítsák. Folyik az ebéd tovább; kalács, dió, alma. Ezekből az első falatokat szétosztják egymás közt, hogy ne feledkezzenek meg egész évben egymásról. Ebéd után az asztalon öszszeszedik a karácsonyi morzsát. Az asztal sarkára helyezik és ráteszik a legszebb piros almát, hogy az ünnepek alatt a karácsonyi morzsás almáról itassanak. A morzsákat pedig orvosságnak teszik el. Ha valaki vérfolyást kap, ezzel megfüstölik és jobban lesz tőle. Ebéd után kezdődik a kántálás. A gyerekek jönnek kántálni. Kántálás Ök már ilyen korán elkezdik, mert később a sötétben nem mernek járkálni. Az első pár megáll az ablaknál s bekiált: ,,Kell-e magoknak angyali vigasság?" Ha kiszólnak, hogy „kell", — akkor éneklik: Hej, víg juhászok, csordások . .. Végeznek a gyermek kántálok. A háziasszony hogy megfizessen, kihoz egy pár szem diót és Isten nevében elbocsátja őket. Kántálták a felnőttek régebben „a szent család szállást keres"-t is. Vankó Jánosné Pesti Erzsébet nekünk, lányoknak mesélte a harmincas években (lehetett akkor 76 éves): Kislánykorába ő is járt köszönteni. Mint gyermek, a felnőttek között játszott. A szent család József és Mária, aki várandós volt. Két lány, két legény, egy fiúcska és egy kislány is velük járt. Ez a hat személy volt az ellenség, akik előrementek mindazokhoz a házakhoz, ahol játszottak és befogadták őket. Ök voltak az üldözők. Letelepedtek az asztal mellé, de előbb szóltak a gazdának. Szálláskeresés Bé bocsátsz-e háznak ura, Messze útról jöttünk oda. A császár udvarába, A népszámlálására. Van pénzünk és ajándékunk, Gyermekünkkel igen fázunk, Testünk alatt lábunk reszket, Tovább innen nem mehetnek. Gazda: Gyertek, gyertek, ha fizettek, Még ha szépen énekeltek. 279