Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Szellemi képességük tökéletes volt, gyermekségükre nagyszerűen emlékeztek. így ők is mérlegelték az utolsó időkben, hogy hová lettek a boszorkányok, senki nem beszél róluk? A 40-es háború után szinte mesének tűnt nékik is ez a kor. Hiszen megérték a tévét, igaz 95 évvel. Csodálkoztak minden technikai műveleten. Ök is a szüleiket, nagyszüleiket idézték, mit szólnának, ha feltámadnának? Minden a boszorkáknak és a túlvilági szellemeknek könyvelnének el. De ez nemcsak nálunk Galgamácsán volt így, hanem az egész országban. Sokfele jártam én már, nemcsak falun, városokban is. De ez a hit mindenütt élt, mert a legenda szól róla. Sőt több helyen még ízesebben. Azonosak voltak a szokások, a hiedelmek a miénkkel. Megnyugtatott, hogy „egy suszter készítette cipőinket". Csak van aki előbb kinőtte az effajta lábbelit, amiben mi még jártunk. Luca-köszöntők nálunk nem voltak, legalábbis az idősek elbeszé- Roráték lése is így állítja. Luca után közel volt a karácsony. Teljes hittel készültek az ünnepekhez. Rorátékra járogatott buzgón az egész község fiatalja és öregje. Erősebb hidegek jártak akkor. A férfiak gubába öltözve mentek és puha ráncos szárú vikszes csizmákban. Az asszonynépen ködmön vagy nagy posztó vállkendő volt, ami teljesen betakarta őket. A hajnali misék pirkadó csöndjét megzavarta a feljajduló hízó sertések jajveszékelése. Egyedül ők siratták el a karácsonyt. Ilyenkor vágták őket. Különben gyönyörű volt e táj. Amikor jöttünk a templomból, még kissé sötétes volt. A magas dombról letekintettünk körbe a falura. i::

s 275