Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

É, é, é, mi kellene emellé, Egy kulacs bor emellé, Ki torkunkat megkenné. Ó, ó, ó három esztendős tokjó, Három esztendős tokjó, Pásztoroknak sülve jó. Ezalatt az ének alatt táncolnak is a pásztorok, majd az öreg odaroskad a Jézuska elé és könyörög, elkönyörgi a gyertyát is. Ö édes Jézuskám, de szép vagy, De öreganyád százszor szebb volt, Ha megajándékoznál egypár garassal, Vennék neked egy pár piros csizmát. Angyal (rászól): Nem öreg, nem, vess keresztet! Öreg: Angyal : Öreg: Magamra vegyem a tyúkketrecet? Nem öreg, nem, vess keresztet! Ja, vagy úgy! Tyúkhús, lúdhús, meleg cipó, Egy icce bor, ide csússz! (a gyomrára mutat). Ezzel befejeződött a betlehemes-játék. A házigazda, amit ránk szánt, ideadta. Megköszönve távoztunk egy másik házba. Amit kerestünk. azt széjjel is osztottuk a végén. Ahol több pénzt kaptunk, ott elénekeltük búcsúzóul még ezt is: Óh, mely boldog és szerencsés óra, Melybe született a kis Jézuska, Betlehemnek városába, Rongyos istállóba, Gyönge testét takargatja őszentséges anyja. Elindulok, vagyon bátorságom, Remélem, hogy kis Jézust meglátom, Gyere pajtás te is* vélünk, legyél útitársunk,. Velünk lesz a jó furulyás a régi bojtárunk. Bárcsak régen felébredtem volna, De ládd pajtás, most állottam talpra, Maré zendült a fülembe angyalnak mondása, Hol született kis Jézuska, rongyos istállóba. Nem adhatok elegendő hálát, Hogy megláthattam a kis Jézuskát, Embereknek váltságáért jött ő ez világra, Hogy megnyissa mindnyájunknak az egek ajtaját. 268