Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

fonóházi asszonyt nem szerettek a fiatalok, csak az olyat, aki közéjük illeszkedett, úgy a játékaikban mint az adódó problémákban. 20—25 lány járt egy fonóba. Bútor nem volt, csak egy ágy, amiben aludt a néni. Ha bírta fűtéssel a másik szobát is, akkor teljesen üres szobába került a fiatalság. Körbe, a fal mellett pad volt készítve deszkából, azon fontak a lányok és ültek a legények is. Asztal volt a középen, a körül ülve is legényekkel játszottak. Kártyáztak, malmoztak, citeráztak, vagy ami épp jött. Voltak gőgös, buta legények, akik egy este három-négy lámpaüveget is összetörtek. Bottal leütötték, sötét lett a szobában. Ilyenkor aztán emlegette a fonóházi asszony még a keresztanyját is a legénynek. A jó édes anyjától kezdve szorult a família. Volt olyan este, hogy semmit sem tudtak fonni a lányok a rendetlen legények miatt. Ütötték az orsót bottal, kézzel, amellik felkapta, az csak csókért adta vissza. Két-három pár csóknál kezdték. Volt olyan csókéhes, aki 10 párt is kért érte. Amellik lány nem váltotta ki, annak kivitték az orsóját az útra és a fákhoz kihúzták a fonalát. Ez szégyen volt arra, aki nem váltotta ki. Mikor milyen bogarasak voltak a legények, attól függött minden. Nem valami jó minőségű volt ilyenkor a fonóházi fonál. Annyi zűr között sok kézben forog egy este az orsó, lecsattog a fonál róla. Annak is elég volt elviselni, akinek senki el nem ütte az orsóját. Még sírt is az a lány emiatt. Ha elkezdték a „fordulj bolhát", akkor megszűnt az or só verés, minden lányra és fiúra rákerült a sor. Ezt a játékot a fonóházi asszony szokta bekiáltani. Kivisznek egy széket a középre, arra ráül egy legény és szól : Fordulj bolha, angyal módra, Csókot adjál az arcomra. Kezdi a szélső lány csókkal, kiváltja az ott ülő legényt ő ül a helyébe és most ő szól: Legények a fonóban 237