Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

113. vagy a lányok guzsalyát faragták cifrára, sukokat faragtak, még a lucaszékét is ott faragták. A fonóházban nagy dáridót csaptak néha a fiatalok, törtek, romboltak mindent. Katonás és harcias assszonynak kellett lenni a fonóházi asszonynak. Ha nem lett volna olyan, kifogtak volna rajta a legények. Sokszor használta a seprű nyelét, nyújtó fáját vagy épp azt ami meg tudott ragadni. Lányos estén odaki rendetlenkedtek legtöbbször, akkor csak az ablakon figyelték a lányokat és tervezték a mókákat. Bekötötték az ajtót, hogy a lányok nem tudtak kimenni. Máskor meg köveket készítgettek az ajtóhoz. Ezek a napok: hétfő, szerda és péntek voltak. Ment is akkor a munka. Sokat fontak a lányok, mert nem verték el az orsót a legények. Igyekeztek lefonni a kenderkócot, utána nyugodtan játszottak, befüggönyözött ablak mellett, addig míg a bokter nem fújta el a tizet. Az én időmben fújta a tizet, régen énekelték: Tizet ütött már az óra, Hallja minden háznak ura, Tűzre, vízre vigyázzatok, Hogy károkat ne valljatok. Tizet ütött már az óra, Térjetek már nyugovóra, Boldogságos Szűz Mária, Vigyázz erre az alvókra. 232