Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

tant a fonál és összebontolódzott. Vigyázni kellett arra, hogy el ne szakadjon a nyist, úgy szőjjünk! Mert ha egy nyistszem vagy láb elszakadt, és úgy szőttek tovább, lukas és hibás lett a vászon. Azt azonnal meg kellett kötni. Ugyanez állt fenn, ha csak egy szál fonál is elszakadt. Még találós kérdések is voltak ezekhez: — Száz madár elindul, egy közülük megsántul, Mind a száz megáll, mi ez? Szövőszéken a fonál. — Sok foga van, még se rág, beleharap, még se fáj, De sok madár, még is vele messze útra száll, mi ez? Fogas a szátván a fonálhúzásnál. — Lábbal nyomják, kézzel dugják bele a lukába, mi ez? Szátván a nyomdokó és a vetélő. — Haját húzzák, nem szól semmit, fenéken nyalják, adja szőrét, mi ez? Guzsalyon a kender, fonás alatt. — Négy pásztor feszítve egy szálat 360-szor a hátán tartja, mi ez? Gömbölyítő a fonallal. A vetélő csónakhoz hasonló tárgy. Két luk van a végén, amibe a csőnek (cséve) a veszetét dugják, amin a cső forog. Ezt a vesszőcskét vőgynek nevezik. A vetélőbe vőgy van és fonállal a cső- Ezt a csőt lurkónak is hívják, a gombolyításnál használták. Ebbe fűzték be a fonalat — ezt bal kézzel fogva —, és úgy gombolyítottak. Ezt azért tették, mert kényelmesebb volt így a fonál tartása. Különben kikezdte volna az az éles fonál az ember ujját, ha csak szabad kézzel gombolyított volna. Az elnevezése ennek a csőnek nékem igen tetszik, azért említettem meg. Szövésminták Forgatásos törülközőt igen sokat szőttek. Ez nem volt nehéz munka. Két vetélőt kellett tartani és kétféle színű fonalat. A forgatásos csíkot úgy készítették, hogy egyik csíkot a nyomdokóra vették, 226