Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

ságától és lelkileg felkészítette a vőfény. Emlékeztette a szülei szeretetére, független lányságára és még arra is felhívta a figyelmét, ami előtt állt. Űgy is tartották abban az időben, hogy az az igazi menyasszony, akinek bús, bánatos, könnyes a szeme. Ez jelentette a komolyságot és megfontoltságot. Ha vidám volt, mosolygott, kedélyesen táncolt, azt heszternek, komolytalannak vélték. Megszólták érte. így, sírt egész nap az anyjával együtt. Édesanyám, ha esett lakodalom napján az eső, azt mondogatta: — „Na, sírós a menyasszony, esik az eső, 83. egész élete ilyen sírós lesz". — Ha halott volt a faluban, azt is feljegyezték. Olyan napon nem jó menyasszonynak lenni, mert ha nyitott sír áll a temetőben, hamar özvegyen marad. Végig énekeltek a falun, az esküvői menetben. Rákiabáltak min- Kurjongatások denkire. A menyasszony vendégei a vőlegényt gúnyolták, a vőlegényé pedig a menyasszonyt. Arany alma gurulóba, Most vagyunk az indulóba, Ijjújújújújú! Ez a kislány akkor sír, Mikor koszorú van a fején, Mén az Isten házába, Rágondol a lányok sorára. 189