Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)
^KalcU fi*i*>"Aratás után a tarlóra jártunk a libákhoz. Ott szedtük a kalászt, Kalászszedés sőt még nappal is eljártunk szedegetni. Amit egy átérő marokkal szedtünk, neveztük egy csomónak, tíz ilyen csomót megszedtünk, utána játszottunk. Amikor harminc-negyven csomót gyűjtöttünk, a padláson megszárítottuk és utána sukkal kicsépeltük. Cséplés után kiszeleltük a kert végében két szakajtóval — egyikből a másikba öntögetve és a helybeli kereskedőnek eladtuk. Ez alkalmi áron vásárolta meg tőlünk, 3—6 fillérért kilóját. 10 dkg cukorkát pedig 24 fillérre kaptunk. Tehát ha sok búzát szedtünk, többet költhettünk. Ezt nemigen vették el a szülők tőlünk. Megtörtént, hogy a jobb módú szülők megvásárolták gyermekeiktől az így gyűjtögetett búzát. Már csak azért, hogy a kereskedő ne rabolja el kevés pénzért. Nevezetes volt számunkra a máriabesnyői búcsú, melyet felnőt- Besnyői búcsú tek és gyerekek egyformán vártak. Ott önállóan rendelkeztünk a saját pénzünkkel. Azt vettünk, amit akartunk. Ahogyan elmúlt, azért volt gyönyörű emlék, mert volt élmény. Amikor vártuk, akkor pedig a készülettel járó izgalom volt jelentős, mert ez is vetélkedésszerűen ment, hiszen egyformán élt egy község gyermeke. A libamezőn eggyé forrt a téma; ki tud több kalászt gyűjteni és kinek lesz több pénze a búcsúban? Ha őszinte akarok lenni, énnekem nem volt muszály cukorra köl- Szalagok, teni, mert nekem édesapám bőven vásárolt cukorkát. Én inkább sza- pántlikák, lagot vásároltam rajta. Azt sem minőségit, mert a minőségi szalag galárisok igen drága volt, 5—6 pengő métere. Ez volt a rózsás szalag. Volt ol2 Studia Comitatensia 4. 17