Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Addig kiabáltak, míg őket is jól meg nem vendégelték. Utána lecsendesült a tilópattogás, guzsalycsattogás, haza is ballagtak. Ez még az édesanyám lánykorában volt. De jó hangulatban még most is énekeljük. A mácsai gölődiny, gölődiny, Kidőlt a dűlő végin, Rice hejre hopp, hopp, hopp. Utána ment a görhe, a görhe, Egy nagy zsíros ködmönbe, Rice hejre hopp, hopp, hopp. Utána ment a málé, a málé, Édesebb mint anyádé, Rice hejre hopp, hopp, hopp. Utána ment a laska, a laska, Egy nagy zsíros kalapban, Rice hejre hopp, hopp, hopp. Utána ment két kislány, két kislány, összevesztek a gatyán, Rice hejre hopp, hopp, hopp. Egyik fogta a szárát, a szárát, Másik meg a madzagját, Rice hejre hopp, hopp, hopp. Odaugrott az öreg, az öreg, Hogy az övé az ülep, Rice hejre hopp, hopp, hopp. Az ülepet nem adja, nem adja, Abba van a vagyona, Rice hejre hopp, hopp, hopp. Ezt a vicces mácsai dalocskát énekelték hangulat keltésére. Egymást heccelték vele. Ugyanerre a dallamra van, más szöveggel a menyasszonyheccelő: Ez a kislány de beteg, de beteg, Nem ihatja a tejet, Rice hejre hopp, hopp, hopp. Vizet inna vize nincs, vize nincs, Kútra kűdni senki sincs, Rice hejre hopp, hopp, hopp. 184