Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

kalászával lefelé tettek, hogy eső esetén ne ázzon be a csomó. A papkévén folyt le a víz. Sok eső esetén úgy kizöldelt a pap, mint ősszel a vetés. Lányok is elmentek férészesnek. Férészes volt, aki szedte a markot. Az a felét kapta, mint az arató. Volt aki gazdákhoz szegődött, volt aki urasághoz. Ebből ruházkodtak, vásárolták a staférungot. Az uraság igen későn fejezte be az aratást. Ott sok gabona volt, jóval többet kerestek a lányok, mint az egyéni gazdánál. Az egyéni gazda, ha Péter-Pál napján elkezdte az aratást, július 10-re már hordott. Aki ügyes család volt, 15-ére el is gépelt. Augusztus elejére csak a rusnyagazda gépelt már. Éppen a minap mesélte egy idős szomszéd néni, hogy mennyit szenvedett ő kislánykorában. A világháborúban elvesztették édesapjukat. Hárman voltak testvérek. 12 éves korában leszerződött a Koronái uradalomhoz férészesnek. Hárman voltak barátnők, akik ilyen fiatalok voltak. Minden délben sírva ették az ebédjüket. Rettenetes meleg volt. Egy idősebb férfi volt az aratója. Éjfél után két órakor már indultak. Voltak távoleső táblák, ahová gyalog kellett kimenni. Az volt a szerencse, hogy jól esett enni. Azt élvezték az egészben, hogy közösen ettek. Volt neki egy jó nagymamája, aki úgy dugiba valakitől ki-kiküldött jobb falatokat. Milyen jólesett ez neki! Nagyon keserves emlékei vannak róla. De bármennyire is ki volt fáradva a nap hevétől és a fárasztó munkától, este amikor jöttek hazafelé, senki nem panaszkodott. Mindenki vidám volt, énekelt ahogy csak bírt: Galgamácsán nincs több legény, csak három, Az is elment aratásba a nyáron, Dől a búza, ráhajlik a kaszára, Gyáva legény kinek nincsen babája. Galgamácsán nincs több kislány, csak három, Az is elment aratásba a nyáron, Piros selyem, rojtoskendő a nyakán, Jaj de szépen hajlik a marok után. Megérett a búza kinn a határba, Legényeket az aratásra várja, Dalra peng a, peng a, peng a, peng a kaszája, De sok kislány hajladozik utána. Jó volt hallani ezeket az alkony csöndjében, de nehéz volt elviselni a forró nap hevét. A behordás az aratási munkák másik nehéz része. Ehhez a mun- Behordás kához a szekeret át kellett alakítani. Ügy tartották abban az időben az emberek, hogy a kisgyerekek egészsége is széthull, akkor amikor a kocsit szétszedik. Sok hasmenésben szenvedő kicsi volt. De nem azért, mert a kocsit szétszedték, hanem mert szokatlan nagy a meleg aratáskor. Kevesebb gondot is fordítottak rájuk a munka miatt. A gyerek kívánta a vizet, több menynyiséget fogyasztott, mint azelőtt és megkapta a hasmenést. 169