Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Tegnap este kaptam én egy levelet, Az volt benne, hogy a babám nem szeret, Ha nem szeret, én sem őtet, Válassz babám nálam szebbet, A fene sem könyörög egy legénynek. Kérdeztem a barátnőm édes szüléjét, 78 éves korában, amikor én 17 éves voltam, hogy miért ugrálták a lányok a tüzet az ő idejében? Igen kedvesen válaszolt: — „A tűz a hamu árka, az mindent felfal. Aki bánatát akarja eltaposni, átugrani, azt veti rá ezzel. Aki boldogságát látja úgy szikrázni, azért ugorja át. De ezt minden lánynak át kell ugorni! így tudja átlépni a száz tő hosszát!" — vagyis az életben adódó megpróbáltatásokat át tudja vészelni. Sok idős asszonytól hallottam: „hadd csintalankodjanak ezek a gyerekek, majd ha átlépik a száz tő hosszát, rálép a fekete tehén (az élet terhe) a sarkukra, majd nem lesz kedvük tovább!" Sokan felhasználták ezt a Szent Iván tüzét más célra is, különböző elképzelés alapján. Volt aki az egészségét akarta védni, menteni,.megszerezni. Volt aki szerelmét látta ezáltal megszerezni, megtartani. Boldogságát építette általa. Mindenki éppen annak használta, aminek akarta, vagy tudatlanul csinálta a leglelkesebben. Öreg, elnyűtt ruhákban ugrálták a tüzet. Olyan büdös füstszagúak voltak utána, a ruha meg különösen. El is kellett dobni. A legények a tűz köré húzódtak, énekeltek, heccelődtek. Lehasaltak a gyöpre, szereztek egy hosszú csatlót meg-megpöccintették a tüzet akkor, amikor a legalkalmasabb volt, amikor éppen ugrottak a lányok. Jót mulattak olyankor. A jobb indulatúak meg-megrakták a tüzet, amit dallal köszöntek meg a lányok : Rakjad babám a tüzet, hadd ropogjon, Füstös lángja az égig fellobogjon, Aki áztat átugorja, derék lány, Akármilyen legénnyel szóba sem áll. Ugrálva kiabálják: Homok parton egészség, Szilváshegyen nehézség. A lányokon a kelés, Legényeket a törés. Homok parton nehézség, Szilváshegyen egészség. Ezeket a szövegeket kiáltották ugrás közben, kézzel pedig tapsoltak. Tűzbeugrás után, amikor be akarták fejezni, körbefutották és újból ezt énekelték: 157