Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Felveszi a jobb vállára. Viszi Julcsa udvarába, Kelj fel Julcsa itt a májfa, Jó éjszakát, vigyázz rája. Híre is volt ennek egész esztendőben! Régen nem volt más, amivel foglalkoztak volna az emberek. Ki milyen legény, ki milyen lány? összeházasították őket, ha tetszettek egymásnak, ha nem. Piros pünkösd napján este szólt a lányok dala a falun. Napközben is, ha együtt lehettek : Ma van Piros Pünkösd vasárnapja, Barna legény kifeküdt a napra, Kelj fel legény oda van a kalap, A zölderdőben a csipkebokor alatt. Ma van Piros Pünkösd vasárnapja, Barna kislány kifeküdt a napra, Kelj fel kislány, oda van a kendő, Oda van a szép barna szerető. De szép májfa kertem közepében, Fehér galamb száll a tetejére, Fehér galamb csak azt turbékolja, De szép kislány ki a májfát kapta. Az én máj fámnak a legszebb ága, Hajoljon a babám ablakába, Azt susogja bele a fülébe, Páros csók lesz a májusfa bére. Piros rózsát szedtem kötényembe, Várom azt a legényt, ha eljönne, Várom azt a legényt, ha eljönne, Aki ezt a májfát idetette. Apám idejében este a legénybírók fizettek a legénytársaiknak. Ügy hordták a gavallért a vállukon, mint máshol a pünkösdi királyokat. Ezzel avatták fel és hatalmazták fel a három közül az első legényt. Erről apám emlékezetből beszélt, az én időmben már nem volt gavalléria. Valami Cseri Pályát mondott az utolsó gavallériás legénybírónak, pedig az nem is falusi gazdának volt a fia. De olyan szép derék legény, igazságos, a fordulaton nem volt. Testőrök mellett volt huszár. Nem tudom milyen lehetett, de ájulatig el volt tőle ragadtatva apám. Olyat csak festeni lehetett — mondotta szegény. Vers is van a májfához (én írtam, mikor szerepeltek egyszer a gyermekek) : 150