Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

58. Estek is egymásra és aki nézte az rájuk hasalt az elesettekre, közben kiabált: — „Kicsi rakás nagyot kíván!" Utána a többi. Egymást gyötrötték. Utána következett a Csöncsön gyűrű játék. Körbe ültek a gyerekek, egy elment hunyni, egy másik a gazda, akinél a gyűrű volt. Az ülő gyerekeknek a keze össze volt téve, úgy várták a gazdát a gyűrűvel. Ezt a verset mondta, amíg eladta a gyűrűt: Csöncsön gyűrű, arany gyűrű, Hová lett a kövesgyűrű, Zöld az ága, zöld levele, Piros boraj borajtéka, Bodzáné, Salátáné, Káposztáné, Uborkáné, Vesd ki Csutoráné. Ha nem találta el, visszament, ha pedig eltalálta, az ment hunyni akinél a gyűrű volt, a másik pedig leült játszani. Ha ezt meguntuk, játszottunk libácskát. Volt egy édesanya, volt Libajáték két farkas, egy libapásztor, a többi libát játszott. Szólt az édesanya a lányához: — „Eredj lányom, legeltesd meg a libáimat, de vigyázz rájuk, mert a farkas a berekben lakik, meg ne fogja őket, mert a szemed szedem ki!" Pásztor: — Jól van édesanyám! Haj ki ludaim, haj, haj, haj. Kihajtja a tarlóra őket. A mama nézi őket. A két farkas az út két felén áll, onnan jön és fogdossa a libákat. Szól a libapásztor: 135