Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

láson. Hét éves voltam. Megláttam azokat az átkozott legényeket, megijedtem tőlük, sírtam nagyon, de nem törődtek vele. Ügy teleöntözték a zsúpot, vele engem is, hogy úgy néztem ki, mint a kacsák a tóban." Régen igen durván öntözködtek a legények. Kihúzták a lányt a kúthoz, átöleltették vele a gémet és úgy öntözték rá a vizet. Ha az édesanya odament védeni a lányát, az is kapott egy vödörrel. Valami Mersfa Borist emlegettek, hogy nem tudták megönteni, mert úgy elbújt. Pedig első lány volt a bálba, fonóba. Meglesték, amikor ment a templomba, odahúzódtak a kúthoz, mert az az utcán volt. Elejébe léptek, és megmagyarázták neki, hogy aki kiállt farsangon a bálba, az álljon ki húsvétkor is a locsolásra. Könyörgött a kislány: „Ne bántsatok engem, az ünneplő ruhámban vagyok". Meg is értették a legények, de el nem engedték. Azt javasolták neki, hogy menjen be valamelyik házhoz, vetkőződjön le, kérjen egy öreg ruhát, annak nem árt. Ügy is tett szegény lány. Odavitték a kúthoz, jól öszszeöntözték. Annyira el volt ázva, hogy bekérezkedett a meleg ágyba ott, ahol ruhát kapott. A legényeknek hajnaltól 10—11 óráig tartott a locsolás. Nótaszóval járták az utcákat: Csütörtökön este Jártam nálad Böske, Esett az eső, fújt a szél, Sej de be nem engedtél, Pedig jaj de nagyon fáztam. Felébredt a babám, De nem jött ki hozzám, Megállj babám megbánod, Többet hozzád nem járok, Más kislányt találok. * Erre gyerünk, ez az út, Nyisd ki te kislány az ajtót, Nyisd ki te kislány előttünk, Hogy téged megönthessünk, Az ajtót nem nyitjuk ki, A lányokat nem adjuk ki, Nem táncoltatok farsangon, Nem öntöztök húsvétkor. Piros tojás az apámék idejében nem volt, helyette fehéret szedegettek. Felöltöztek maskurának az öntözködés után, lent a faluvégen. Oda vitték a falu szélső házához a maszkájukat. Ott egymást elkészítették és ebéd után útraindultak. Az utcán — mind a két soron — végigmeneteltek. Mindenfélét alakítottak. Volt közöttük medve, aki táncolt egész úton, cigányasszony a férjével, purdé a hátukon, óriási kosár a kezükben, amibe szedték a friss tojást. MinMaskurázó tojásszedés 119