Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Megemlékezés - Balanyi Béla: Balla Gergely (1710–1774)

Az általa vezetett városi jegyzőkönyvek címlapjai művészien díszítettek, példa nélküliek.

18 Tömör fogalmazását, szép írását csodálni lehet. Határozott, magabiztos egyéniség tükröződik arcképéről is. (Korabeli képről festette késő unokája. Ballá Margit.)

19 Akkor a könyv vagyonba került, de áldozott rá. Bizonyosan könyveiben elmerülve, gyertyafény mellett feledte egy-egy nap számtalan gondját, baját. Jegyzői munkája során összegyűjtötte a város régi szabályrendeleteit. Azokat a változott viszonyoknak megfelelően 33 tételben átfogalmazta, melyeket több mint fél évszázadig törvényes szabályként alkalmaztak.

20 A város tisztségviselőinek az eskümintaszövegeit is átfogalmazta, melyekben azok főbb feladatait is körülirta. Az úgynevezett „Aranykönyv"-be szépen rajzolt betűkkel beírta. A tisztségviselők névsorát 1600-tól összeállította és azt is e könyvbe irta be.

21 Feleséget Dabasról hozott. Halász Mihály kisnemes leányát, Zsuzsannát 1737. május 27-én nőül vette. A szorgalmas és jó asszony segítségével a vagyoni helyzete szépen gyarapodott. Több ingatlant vásárolt 1739 és 1754 között (szántóföldeket, szőlőt, házat, malmot).

22 Házasságából hét gyermek származott. Népes családjának neveltetése sok költséggel járt. Négy fiút kellett taníttatnia. Antal fiából mérnököt képeztetett. Nagy gonddal járt, hogy hol szerezhet részükre hivatalt. A megyénél csak nemesembert alkalmaztak. Szükségessé vált a nemesi rang megszerzése, hogy gyermekei boldogulni tudjanak. Ez a dolog nagy költséggel járt. El kellett adni a szántóföldeket,

23 az ősi szőlő egy részét, még kölcsönt is kérni kellett, hogy a szükséges pénz rendelkezésre álljon. A nemesség iránti kérelmét 1755. jan. 4-én nyújtotta be a királyhoz. Négy év múltán, 1759. dec. 28-án kapta meg címeres levelét. Azt tervezte, hogy az eladott birtokai helyett újat vesz, de szándéka nem vált valóra. Anyagi helyzete nem javult, sőt egyre rosszabbodott. A város tanácsa úgy segített nyomorgó és városához hű és felbecsülhetetlen szolgálatot tevő tanácsnokán, hogy Pótharaszton földbérletet adott neki, melyet halála után felesége is használhatott, míg meg nem halt.

24 Ballá Gergely idejében Nagykőrös kiváltságolt mezővárosi rangja is veszélyben forgott. A város népét sem névleges, hanem valóságos jobbágyság fenyegette. A városban lakó armális nemesurak is közel álltak a taxás nemesi fogalomhoz. Nagy szerep jutott ebben a küzdelemben a krónikás tanácsnoknak és mint főbírónak. Nem is ok nélkül állították nyolc alkalommal erre a kényes helyre, melyre a megelőző időben egy-két alkalomnál többször senki nem vállalkozott. A népharag nem személye ellen fordult, mert annak ellenére, hogy nemességet szerzett, a köznép maga közül valónak érezte. Ebben az időben sokat kellett a különböző szervek hivatalait járni. Éles ésszel figyelni a földesurak ügyvédjeinek minden sakkhúzását. A Corpus Juris sem porosodhatott a polcon. Sokszor hivatkozni kellett a szokásjogra. Végül is a szokásjog győzött. Végül is a földesurakkal szemben a nagykőrösi nép szabad polgár maradt. Ballá Gergely 1774. január 24-én vett részt utoljára a tanácsülésen.

25 Már csak 42 napig élt. Annyit jegyeztek a halotti anyakönyvbe: „1774. márc. 3. N. Ballá Gergely Senator. A. 64".

26 Utódai kellőképpen nem méltányolták. A sírkövét sem őrizték meg. Sokáig ott hevert a ref. temető imaszínje mögött és egyszer nyoma veszett. Marandóbb azonban a kőnél az a szellemi hagyaték, melyet krónikájában írásba foglalt. 463