Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - Jakus Lajos: Petőfi és szülei Vácon

István feltételezi: „e csendes és olcsó, amellett könnyen hozzáférhető várost szemelte ki lakásul számukra". A Petrovits család életének állomásait vizsgálva hagyományosan megismétlődő jelenséggel találkozunk már a nagyszülőktől kezdve. Lakhelyük megválasztásában legtöbbször rokoni, ismerősi tanácsok befolyásolják. Ez a szokás abban az időben a patriarchális viszonyokból fakadt. Ezt a nyomot keressük Vácon is. Vajon volt-e a város lakóihoz fűződő kapcsolata Petrovits Istvánnak, feleségének vagy István fiuknak? Mezősi Károly olyan feltevést kockáztat meg, hogy a még Kiskunfélegyházán Petrovitsék melletti szomszéd házat 1827-ben megvásároló Cseh András prépost-plébánosnak lett volna ebben szerepe. Később ugyanis a 30-as évek elején Vácra került kanonok és szemináriumigazgatónak, s feltételezése szerint az ő támogatását élvezték.

26 Nem gondolnánk, hogy közelebbi kapcsolatuk lett volna Petrovitséknak Cseh András plébánossal. Ö ugyanis a házat Félegyházán egy év múlva eladta, benne nem lakott, így mi sem utalhat kapcsolatukra, ha meggondoljuk azt is, hogy a protestáns mészáros a hívei közé sem tartozott. Véleményünk szerint egészen másutt kell keresnünk Petrovitsék váci kapcsolatát. Ennek vizsgálatához vissza kell nyúlnunk a család múltjában évtizedekre. Hruz Mária 1816-ban cseléd Maglódon. Onnan kerül Weisz Tamás szappanosmesterhez Pestre a Király utcába cselédnek. Nem lenne rossz sorsa, mégsem tudja megszokni a nagyvárosi életet, bár szülei három esztendeje már laktak rövid ideig Pesten. Űj helyén akad munka bőven. Éppen akkor születik a legkisebb Weisz Erű. Két nagyobb gyermek 13—14 éves. Hruz Mária következő esztendőben elhagyja Pestet, Aszódra kerül, ahol 1818. szept. 15-én megtartja esküvőjét Petrovits Istvánnal. Időközben a Weisz gyerekek felnőnek, apjuk nyomdokába lépve szappanos- és mészárosmesterséget tanulnak.

27 A legnagyobb fiú, György 1840-ben Aszódra költözik öccsével Istvánnal együtt.

23 Édesapjuk helyébe később a legkisebb fiú lép. Aszódra kerülve György mészáros és sóárus, István szappanos. A két mesterség szépen kiegészíti egymást, virágzó üzletet kínál. György mégis négy év múlva jobb helyet akar választani letelepedésre s Vácra költözik. 1844 februárjában már itt szabadítja aszódi származású inasát s ugyanakkor befizeti a céhbe az új mesterre kötelező 40 forint taxát.

2

'

3 1846-ban ugyancsak két aszódi fiú kerül ki keze alól. A város ezen időben szűkölködik mészárosban. Évek óta tart a válság. A mészárszékek bérletszerződéseit az 1840-es évek elejéig a püspöki, illetve káptalani uradalom kötötte a bérlőkkel és hagyta jóvá, „mely kontraktus az udvari kamarának kegyes rectificatiojára tétetett."

30 Ettől kezdve azonban a város köti meg, s a vármegye rendelkezései szerinti limitációhoz, azaz ármegállapításához szabja a váci húsárakat, melyeket a pestinél 1—2 krajcárral alacsonyabban állapít meg. Ebből származik a váci mészárszékbérlők egyik sérelme. A háromévenkénti bérleti szerződések megújítása mind nagyobb nehézségekbe ütközik. A város hét mészárszékét 1844ben még 5402 Ft-ért bérli három vagyonnal rendelkező, egy-egy árendás 2—3 mészárszéket.

31 Természetesen ezeket szubárendásoknak, azaz albérlőknek adták tovább, ilyen lett Weisz György is. A legközelebbi árverésen, 1847. szept. 4-én egy igénylő sem jelentkezett, csak megismételve 1848. január 2-án tudják árverésre bocsátani Vác mészárszékeit. Itt már Weisz György is árverez Tabán és Kisvác mészárszékére, legtöbbet ígér, azonban mivel a hétből három mészárszékre nem volt igénylő, a város csak egynek, Bayer Jánosnak adja ki mind a hetet 4000 Ft-ért. Weisz György és a többi árverező mészáros most már Bayertől árendálják továbbra is a mészárszékeket.

32 Weisz György mészárszékében mindenkor nyílt munkalehetőségre alkalom, a mester maga doigozott-inasokkal, legényt nem tartott. Ha vásárokra kellett 443