Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

garnitúra és még minden, amiről valaha álmodoztam... Ki gondol most ezekre? Mellem kitárom és belekiáltok a cudar életbe: óh élet uzsorásai, csak egy kis írnoki állást juttassatok s szívjátok ki a lelkemet, csak éhen ne pusztuljak! Csak egy incifinci díjnokságot, ó nagytekintetű és méltóságos életbérlő urak, ahol élni és sírni lehessen!"

58 Ilyen körülmények között következik be 1909 nyarán újabb öngyilkossági kísérlete, de öccse, Mihály még idejében kicsavarja kezéből a revolvert. 1909-ben, 1910-ben írt versei hűen tükrözik Gyóni válsághangulatát. A néhány 1908-ban írt versében fellelhető magabiztosság (Ady Endrének, Budapest) eltűnik, úrrá lesz versein a pesszimizmus. Az Áchim Andrásnak írt négysoros dedikációja szinte az egyetlen kétkedéstől mentes, határozott hangú és eszmeiségű verse 1909-ből. (Áchim András, a békéscsabai parasztpolitikus második unokatestvére volt Gyóni Gézának.) „Én szebb világot álmodtam, A földön keresed Te! Ha vérünk nem lenne rokon, Rokonná tesz az Eszme !" Formakészsége, költői kifejezőképessége viszont éppen ezekben az években tökéletesedik: a korábbi Ady-hatás letisztul, alkotó módon gazdagítja Gyóni immár egyénivé vált stílusát. (Faun keserve, Szabad-e még? Lelkek cseréje, Menekülés, Bús monológ egy arckép előtt, Én is elmegyek, Én asszonyom stb.) Végre, 1910 őszén barátai segítségével sikerül újságírói állást szereznie Sopronban, ahonnan ismét csalódottan kell távoznia élete utolsó magyarországi állomására, Szabadkára. Ügy tűnik, itt végre révbe jut, legalábbis súlyos anyagi gondokkal nem kell küzdenie, amikor 1914-ben az első világháború kitörése egészen új irányt szab életének és költészetének. Gyóni Géza helye a XX. század első évtizedének irodalmában „Senki se küldött. Pocsolyán, tűzön A magam vágya, átka vezet." (Senki küldöttje; 1908.) „Csak kortársa, nem pedig tagja volt Adyék nemzedékének Gyóni Géza. Élete külső körülményei is úgy alakultak, hogy nem kerülhetett kapcsolatba kora irodalmi mozgalmaival. Vidéki újságíróskodás, hivatalnokoskodás, katonaság, hadifogság nem engedték, hogy tanyát verjen bármely irodalmi csoportosulásban. De a külső tényezőknél sokkal fontosabbak a belső indítékok. Gyóni ugyan hét évvel volt fiatalabb Adynál, de a századforduló költészetét mélyebben itta magába, mint nagy kortársa ... Gyóni mindvégig megőrzött valamit Reviczky, Endrődi, sőt Ábrányi Emil látásmódjából, költői stílusából, hangulatvilágából. Túlzó igazságtalanság volna őt epigonnak nevezni, de bizonyos, hogy az epigonizmusból soha nem nőtt ki egészen ... Magányos lélek volt, s ösztönző, serkentő és baráti kör híján nem ismerhette meg önmagát sem teljesen, sem pedig képességei természetét, határait. Költészete már eleve torzónak indult. Végzetesen hiányzott belőle az önnevelés, a törekvés érzelmi világának tisztázására, költői eszközeinek fejlesztésére."

59 Gyóni korai verseinek egy része igazolja Kelemen János megállapítását: első két kötetében sok olyan verset találunk, amely erő426