Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

rég a kúria tornácán pipázó kisisten, van még szomorúbb is: a gondolatderes, melyre minduntalan fekteti őt az úri maradiság."

40 A lap fennállásának idejére esik a március 15-i évforduló. A helyi ünnepségekről híven beszámol a Dabas és Vidéke. A Kossuth-körben tartott műsor nagy részét a budapesti teológusok adták. (A 12 műsorszám közt 2 Gyóni Gézavers is szerepelt.) Hírt kapunk arról, hogy az ünnepség idején a fiatalság zajongott, nevetgélt, csak az öregek lelkesedtek. Az évforduló fénypontja a Singervendéglőben tartott 80 terítékes bankett volt, amelyen Őry Lajos és Gyóni Géza alkalmi beszédet mondtak/'

1 A lap patetikus hangú, utópisztikus szellemű írást közöl „Ha nem csalódnánk benned Március!" címmel,

42 a következő szám pedig két 48-as témájú Gyóni Géza-verset hoz. (A rongy és A dabasi új harangok.)

43 A helyi viszonyokon túl foglalkozik a lap általános, országos politikai és gazdasági kérdésekkel is. Egyik cikk például a fennálló adótörvényt bírálja, és egyben sürgeti a progresszív adózás bevezetését. Ugyanez a szám

44 üdvözli az Országos Gyermekvédő Liga megalakulását. „A kenyérkereső leány" című írás a női egyenjogúságról és a rossz gazdasági viszonyokról szól.

4

"' Az iparfejlesztés című közgazdasági fejtegetés néhány helytelen nézeten kívül alapvető igazságra is rátapint: „Nemzeti ipart... csak hazai munka és hazai tőke teremthet."

46 Egyik cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy „ ... az államnak nemcsak a városokat, hanem a községeket is segélyeznie kell." — igaz, ebből csak újabb adókivetés származna.

47 Idézzünk néhány sort a bátor, szókimondó Drágaság című írásból! „A megélhetés hovatovább igazán tűrhetetlenné válik. Az élelmiszerek árának nagysága nem áll többé arányban a lakosság keresetével, sőt munkaerejével sem ... A mezőgazdasági termelés sem jövedelmez, mert a nyers termékeket túlságosan kicsiny áron kell eladniuk... nagyon szomorú, hogy egy olyan agrikultúr államban, mint Magyarországon, az embereknek alig legyen betevő falatjuk, és itthon drágábban fizessük meg a magyar terményeket, mint Ausztriában az odaszállítottakat."

48 Az Őszinteségek című cikket ugyanez a bátor szókimondás jellemzi — keserű humorral fűszerezve: A jövő század krónikása meg fogja írni, hogy „ .. . volt egy idő Magyarországon, amikor a nép emelkedett hangulatban volt. Emelkedett az élelmiszerek ára, emelkedett a lakbér, emelkedett az adó, emelkedett a kivándorlók száma, az öngyilkosok száma, a tüdővészes statisztika, a vízállás, a barométer — minden emelkedett, csak egyetlen dolog maradt lent a régi nívótlan nívón: a segédjegyzők fizetése."

49 Helyt ad a Dabas és Vidéke olyan cikkeknek is — a vita kedvéért —, amelyek ellenkeznek a szerkesztők meggyőződésével. A következő szerkesztői megjegyzéssel jelenik meg például a Kontra című írás: „...közreadjuk az alábbi cikket, ámbár legnagyobbrészt nem értünk vele egyet". A cikk az úr-szegény ellentét fő okának azt tartja, hogy a parasztba „ . . . ellenszenvet ojtanak az iránt, ki egész emberöltőn át nem mint jobbágynak, de mint nagyon jól megfizetett munkásnak nézi, illő munkadíjat, kenyeret ad ..." A cikkíró ezt a végső következtetést vonja le az úr-paraszt viszonnyal kapcsolatban: „Amint nem volt érett a magyar 48-ban a szabadságra, úgy most sem érett arra, hogy a vagyonos és tanult emberrel, mint társadalmi egyénnel egyenlőnek tekinthessék."

50 A lap a helyi és országos gazdasági, politikai, társadalmi kérdéseken kívül szépirodalmi alkotásokat is közöl. A megjelent versek közül kiemelkednek Gyóni Géza költeményei, a sok prózai alkotás közül pedig a Kazi aláírással megjelent humoros írások. (Kazi alsódabasi gyógyszerész volt.) 415