Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

maguknak védőügyvédet. Az események tehát a szlovákok teljes megfélemlítésével értek véget. Amikor ez az Áchim Mihály gőgös konokságát, a korabeli gyóni nemzetiségi helyzetet és az általános közvéleményt lelkiismeretlenül irányító korabeli sajtót egyaránt jellemző eset lezajlott, Gyóni Géza tizenöt éves szarvasi diák volt. Lehetséges, hogy ő maga is részt vett néhány csendőrszuronyos istentiszteleten. Nem tudjuk, hogy konkrétan hogyan hatottak rá ezek a durva események, de valami módon mindenképpen hatottak. És ellenkező irányú hatást sem a falu, sem Szarvas, sem Békéscsaba, sem Pozsony nem gyakorolt rá kimutathatóan.

6 Emellett az eszmei hagyaték mellett Gyóni Géza apjától örökölte még nagy, erős atlétatermetét, vonzó, férfias külsejét, amely alkalmassá tette őt arra, hogy a gyóni-dabasi „előkelőség" hajnalig tartó mulatságaiban vezéregyéniség lehessen. „Harcokra, öklöző harcokra Apám e testet adta rám. De a lelkem halk rímek bokra, \Zengeni kezd kis sírásokra, Poéta, szent volt az anyám." (Arckép helyett; 1909.) Gyóni Géza édesanyja, Becker Gizella egy pozsonyi tanító törékeny, érzékeny lelkű leánya. Pozsonyi otthonában szigorú nevelésben részesült, amiről híven tanúskodnak 1878-ból fennmaradt naplótöredékei. Jelentéktelennek, semmitmondónak tűnnek ezek a naplórészletek, mégis érdemes belőlük néhány sort idéznünk, mert — éppen jelentéktelen szürkeségük miatt — hű kortörténeti dokumentumai a szegény, sokgyermekes értelmiségi családok életének. Becker Gi2. kép. Gyóni Géza szülőháza (A képet a Képes Krónika 1934-es évfolyamának 27. száma közli.) 405