Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Művészettörténet - Horváth Béla: Kisebb közlemények a zebegényi Szőnyi Múzeumból

1. kép. Anubisz szobrocska. Szaiszi kor (Fotó: Horváth Béla) eszköze az amulett volt, mely lehetett istenek, fáraók szobra, koronája, jelvénye, vagy más, rajta vagy körülötte elhelyezett tárgya, eszköze. Ezek felfestve vagy felrajzolva is varázserővel bírtak. Sokukat gyakran díszként elkészítve magukon hordták, vagy ruhájukra aggatták, halottaik múmiapólyáira kötözték, vagy a sírban körülötte helyezték el. Az egyiptomi nép apraja-nagyja viselte a legkülönbözőbb eredetű és anyagú amuletteket. Bár szabály írta elő, hogy a hatásosság érdekében miből kell készíteni, a szabályt nem mindig tartották be. Készültek drágakövekből, kőből, fából, fajanszból és a legsilányabb agyagból. Az amulettekre a legfontosabb forrásmunka a „Halottak Könyve", melynek számos fejezete írja le, hogy a különböző amuletteket milyen anyagból, milyen előírás szerint kell készíteni, milyen varázsformulák között, és útmutatást ad viselésük módjára, és megjelöli hasznukat ezen és a másvilágon. Az amulettek használata különösen az új birodalom második felétől kezdve terjedt el nagymértékben, és legfőbb virágzását a szaiszi és a későbbi hellenisztikus korban érte el. Anubisz-amulettünk a szaiszi korból (i. e. 7—5. sz.) származik. Anubiszt hasonló felfogásban és felépítésben ábrázolja, mint a Szépművészeti Múzeum egyiptomi kiállításában látható darab, csakhogy példányunk erősen megkopott, sérült, száj- és lábrésze letörött. Kitörött függesztő lyukacskája is, miből azt gyanítjuk, hogy a szobrocskát múmiapólyáról szakíthatták le. Magassága 5, derékszélessége 1,7 cm. Anyaga lazább szerkezetű terrakotta, melyet világos fűzöld máz fed. A test mintázása finom, a fő- és részletformákat jól érvényre juttató. Maga a figura kis támasztó, pillérszerű mértani testtel van összekombinálva úgy, hogy előrelépő testtartásban ez előtt áll, karjait párhuza394