Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Hazafelé” c. képéről

egybefolynak, mégis aligha tévedünk, ha feltételezzük mindezek műveinek viszontlátását és izgalomkeltő hatását. Érdekes azonban, hogy ez az 1894-től tartó szinte állandó ismerkedés a modern francia művészettel, melynek ösztönző hatását Kernstok nemegyszer hangsúlyozta, alig-alig érezhető korai művészetén. A „Balatoni halászok", a „Szocialista agitátor", az „Agitátor egy gyár kantinjában", a „Vontató hajósok", az „Őszi munka" láttán ugyan kinek jutna eszébe mondjuk Gauguin ösztönző befolyására gondolni, pláne stiláris értelemben? Igaz, Kernstok korai oeuvre-je nem merül ki a felsorolt alkotásokkal, s a kevésbé ismert arcképekben például sokkal érzékenyebbnek mutatkozik az újabb eredmények iránt, mégis, az említett kompozíciókhoz a fő ösztönzést adó naturalista-realista mesterek mellett, mint Courbet, Millet, Meunier, Raffaëlli, ittott már — ha csak egy-egy motívum erejéig is — kevés kivétellel fellelhetők a művész által többször említett mesterek ösztönzései is. E hatásfelismeréshez újabb érdekes adalékokat szolgáltat képünk, aláhúzva alkotója emlékezéseinek megbízhatóságát. A „Hazafelé"-n keskeny, vízmosásszerű, szakadékos, mély út részletét látjuk, amely hátul a bal oldalról indulva főként a középtértől ívelődik el jobbfelé, balról jobbra, hátulról előre átszabván a képmezőt. A kissé rálátásosan megfestett útban mezei munkából hazatérő alakok jönnek kettesé vei, egymás mellett épp csak hogy elférve. Elöl házaspárnak tűnő férfi és nő jobb háromnegyed profilból láttatva. A balról haladó középkorú férfi kalapjával majd a képszélig magasodik. Jobbról kissé előregörnyedő asszonya halad, kihez beszélni látszik. Ruhájuk, karjuk szinte összeér. Fejük kissé egymás felé fordul. A férfi szája félig nyitva. Halkan, lassan, megfontoltan ejti a szavakat, miközben oldalvást asszonyára pillant, arcáról igyekezvén leolvasni gondolatait. A nő fejmozdulatán érezhető, hogy figyel rá, de figyelme megoszlik a hallottak és saját gondolatai között. Tekintete előreszegeződik, felsőteste előredűl, mintha valami lelki szemei előtt lebegve húzná, vonzaná előre. De egyszersmind mintha vissza is tartaná valami: szabadon maradt keze fáradtan, lemondóan, szinte reménytelenül hanyatlik alá, éles ellentétben fejének s felsőtestének energikus előremozgásával. Másik keze hátikosarának húzását igyekszik enyhíteni. Hüvelykujja energikusan feszül a hevedernek, nem engedve, hogy belevágjon vállába, hónaljába. Lábai a bő parasztszoknya alatt nehezen, vonszolódva látszanak követni a felsőtest igyekezetét. Köténye oldalra csúsztatva fel van tűrve, hogy szabadabb mozgást engedjen térdeinek. Fején háromszögre hajtott kendőt visel, álla alatt szorosan megkötve. Ebből emelkedik ki kedves, okos arca, mely nem nélkülözi a bájt, és érdekes vonásaival rögtön felkelti az érdeklődést iránta. Szája, álla érzékiséget fejez ki, vastag alsó ajka némi fanyarsággal biggyed alá. Arcán szinte olvasható kedélyének hullámzása. Vonásai hol földerülnek, hol beárnyékolódnak, ahogy változnak érzései, gondolatai. Fejtartásában van valami gondolati vagy érzelmi célt követés, ugyanakkor valami megtorpanásféleség is, elbizonytalanodás, a megadás vagy a lemondás kényszerűsége, melyet némi öniróniával látszik tudomásul venni. Nehézkes járásával ellentétben könnyedén halad oldalán a férfi. A napi munka, mely a vállára vetett nagy,, széles kapából ítélve krumpliszedés lehetett, nem csigázta el úgy alakját. Kihúzott derékkal, hátraszegett vállakkal, lendületes kézmozgással, szinte. fáradtságot nem érezve igyekszik előre a járást bizonytalanná tevő földúton. Tartásában, arcjátékában az erejét jól érző férfi némi fölénye érződik, szájmozgása, mosolya pedig évődésre mutat, ami azonban — úgy tűnik — nem talál utat az asszony hangulatához. Épp ezért falusiasán kedves számításból tapintatos, halk igyekszik ma374