Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Paksa Katalin. Vázlatok Alsónémedi zenei életéről

a lakodalom az 1920—30-as években? Erre emlékezik egy öreg vőfély, a lakodalmak szertartásmestere. Lánykérés. „Elsősorba a legény járt a lányhoz. Megmondta a lánynak, hogy ekkor és ekkor elgyüvök és megkérem a kezedet. Maga ment a legény egyedül. Benn ültek a szobába (a lány szüleinél), beszélgettek, utóbb ráterelődött a szó, hogy hát miért is jött. A lány szülei azt mondták, ha a lány tetszik, legyenek boldogok. — Véletlen az is előfordult, hogy az egyik gazdagabb volt, a másik szegényebb, de nem volt abba élet (ti. a házasságukban). Eljegyzési vacsora volt a menyasszonyos háznál. Ott volt a két vőfély, meg a szűk rokonság. Nem volt divat a gyűrű, hanem jegyet csinált a menyasszony. Nagy, rojtos selyemkendőt három-három sarokra hajtott, azt földíszítette bokrétákkal, szallagokkal. A vőlegénynél volt egy boríték bizonyos értékű papírpénzzel. Az eljegyzési vacsorán adta oda, ebből vette meg az ingét a menyasszony. Mentek a községházára iratkozni. Három hétig ott volt a hirdetőtáblán, hogy esetleg valaki bele tud gördíteni valamit. Az egyházná is beiratkoztak. A templomba is ki lett hirdetve." A hívogatás a vőfény feladata. A rokonságból szokták választani, akit a legalkalmasabbnak láttak. „Két-három nappal az esküvő előtt kellett hívogatni. A vőfény kezébe vőfénypálca, kendőkkel, szallagokkal fődíszítve. Mindenhol megkínálták borral, vigyázni kellett (ti. hogy meg ne ártson). A lakodalom reggelén újból kellett hívogatni, különben nem vették komolyan. A rokonságot hívják, testvérek családjait, szomszédokat. Az én lakodalmamra 52 család volt meghíva. (Az elbeszélő szegényparaszti származású, fiatal házasként még évekig éltek »más házánál«.) Épp elég lehetett összehívni. A lakodalom előtti este vitték a menyasszony ágyát. A vőlegény, két vőfény kocsival, csengettyűs lovakkal. De már tudták, hogy melyik utcán jön a kocsi. Szalmakötelet húztak körösztül az úton. Aki bátor volt, nekihajtott a szalmakötélnek, de volt, hogy drótot húztak bele. A vőlegény vőfénye kikérte a menyasszony ágyát. Alkudozás volt, régi pénzekkel fizettek'— ez csak olyan látszat volt. Viccek voltak. Nézték az ágyat, hogy mennyit ér. Voltak olyan rafinált szakácsok, hogy előre készítettek egy babát és mikor fölpakolták az ágyneműt, hirtelen beledugták. Lett nagy nevetség, hogy na előre meghozták a babát. Tánc is volt kint az udvaron. Énekeltek, kurjongattak. Azt énekelték, hogy Dunna, dunna, de hosszú vagy.

1 Meg azt, hogy Este viszik a menyasszony ágyát.

2 Elindultak csengettyűszóval. De kerülő úton mentek, hogy minél többen lássák a földíszített ágyat. A lakodalom hétfőn vagy szerdán szokott lenni. Legtöbb menyasszony feketébe esküdött. De volt-=-koszorú is fátyollal. A vőlegényen vőlegénybokréta, meg a násznagyon és a vőfényeken is. A menyasszony két lánykori barátnője lett a koszorúslány. Ügyes asszonyok, akik ilyenne foglalkoztak, öltöztették a menyasszonyt. Esküvőről hazagyüvet mentek a menyasszonyos házhoz, akkor volt a kikérés, rigmussal. A menyasszony vőfénye búcsúztatót mond, az meg édesanyja nyakába borul. Megköszöni a nevelését. Mnidenféle vicc is volt. A legöregebb asszonyt vitték a menyasszony helyett. Kukoricából fontak neki koszorút. Segített aztán a násznagy a vőlegénynek, hogy cseréljék ki, vigyék ki. A vőlegény egyszer majdnem sírva fakadt. Azt mondja a násznagy az öregasszonynak: öszszetéveszti maga a vőlegényét. Az is jön, láttam. Lovon, a szentmihály lován. Jaj, nagyon megharagudott az öregasszony. 344