Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Paksa Katalin. Vázlatok Alsónémedi zenei életéről

PAKSA KATALIN (MTA Zenetudományi Intézet, Budapest) : VÁZLATOK ALSÓNÉMEDI ZENEI ÉLETÉRŐL Nem éppen hálás és tetszetős feladat egy olyan falu zenei életének vizsgálata és ismertetése, ahonnét félóránként indulnak autóbuszok a fővárosba, s lakói nagyrészt meg is teszik ezt az utat naponta; bejárnak piacozni, vásárolni, dolgozni. A zenei monográfiák készítői lehetőleg minél elzártabb, „elmaradottabb", tehát hagyományőrző községet választanak munkájuk helyszínének, igyekezve minél jobban leásni a múltba. Meg kell vallanunk, -hogy a választás nem zenei szempontból esett Alsónémedire, hiszen a kutató számára kedvesebb a századok folyamán tökéletessé csiszolódott dalok, balladák; szokások vizsgálata. Bennünket azonban nem esztétikai, hanem néprajzi-népzenei szempontok vezettek. Célunk tehát elsősorban az ötven-hatvan évvel ezelőtti — tehát már akkor is erősen polgárosodott — község zenei arcképének vázolása, népdalanyagának bemutatása a 60—70 éves korosztály emlékei alapján, utalva a zenei kultúra folyamat jellegére és változására napjainkig. Szólunk a dalolás, daltanulás alkalmairól, a jeles napokhoz és családi ünnepekhez fűződő szokásokról, a zenei ízlésről és előadásmódról. A bemutatásra kerülő népdalok a 60—70 éves kororsztály népdalkészletére jellemzőek. Esetenként idézünk népies műdalt is, ha az funkciójánál fogva szorosan illeszkedik a szokás- és hagyományvilágba; nem foglalkozunk azonban a népdaltól idegen konstrukciókkal, bár hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az urbanizációs folyamattal párhuzamosan különösen a rádió és a televízió hatására egyre nagyobb teret hódítanak. Az éneklés — zenélés alkalmai rendkívül sokfélék voltak. Kapcsolódtak munkához és pihenéshez, ünnephez és hétköznaphoz, és ez a kapcsolódás is alkalomszerű vagy éppen a hagyomány által előírt és szabályozott volt. Nem tárgyaljuk az egyéni dalolási alkalmakat, csak a népzenei vizsgálódás szempontjából döntő közösségieket. Ilyenek 1. a gazdasági szokásokhoz, 2. a családi, társadalmi élet szokásaihoz, 3. ünnepi szokásokhoz kapcsolódó alkalmak. 1. Az első csoport szerepe napjainkban egyre kisebb. Kétségtelen, hogy a modern gazdálkodás során egyre kevesebb az olyan közösségi munka, mely megtűrné vagy éppen igényelné a dalolást. Munka és zene mindinkább kettéválik. 341